De mi köze Julia Lezsnyevának a Rolling Stoneshoz?

Nos, mindössze annyi, hogy a kiváló orosz énekesnő új lemeze (válogatás Carl Heinrich Graun operaáriáiból) a Gramofon 2017. júliusi klasszikus zenei toplistájának ezüstérmese. A jazz-toplista dobogójának második fokára pedig az az album léphetett fel, amelyet a Rolling Stones dobosa, a veterán Charlie Watts készített a Dán Rádió Big Bandjével.

Graun opeaáriáiból válogatott Julija Lezsnyeva, mi pedig ámulva hallgatjuk a felvételeket. Carl Heinrich Graun a késő barokk és a bécsi klasszikus kor átmeneti korszakának meghatározó szerzőjeként alkotott, újabban kezdik felfedezni darabjait az énekesek, régizenészek. Graun tenorista volt a braunschweigi operában, később karmester lett. Lezsnyevát lenyűgözte a Graun zenéjével való első találkozás, az a bizonyos ária lett a lemez zárószáma. Minket pedig Lezsnyeva éneklése bűvölt el két éve először, akkor Laodice szerepét énekelte Hasse Siroe című operájából a Vígszínházban. Utolsó, elképesztően virtuóz áriáját nem hogy a közönség, de a színpadon jelenlévők is megtapsolták. A virtuóz éneklés Graun idejében a castratók kiváltsága volt, a kor szokásától eltérően azonban Graun a szopránoknak írta a szinte énekelhetetlen áriákat. Kilenc opera seriájából hallunk áriákat, egyetlen kivételével világelső felvételeket.

Ezek a részletek bemutatják Graun stílusát, zenei világát, operaírói vénáját. Lezsnyeva tolmácsolásában elevenedik meg ez a világ, a furore-áriák, a lamentók, a különféle karakterek válogatott csokra. Lezsnyeva éneklését lehetetlen szavakkal kifejezni, a tökéletes (vagy annál is jobb) technika párosul a kivételes kifejezőkészséggel, a hangterjedelem bámulatos, a magas hangok csodásak, a koloratúrák, a trillák csillognak. A lemezen egyetlen zenekari szám szerepel – ha addig nem is tudtuk figyelni a zenekari hangzást az énekesnő lehengerlő passzázsai miatt, ott megtehetjük. Remek az együttes, kifejező, a lant hangzása elbűvölő. Kivételes minőségű lemez született.

Ahogyan a Gutenberg-galaxist, a nyomtatott könyvet szerencsére nem tüntette el teljesen az internet, ugyanúgy a hangfelvétel-készítés és -kiadás online korszakában sem szűntek meg a fizikai hanghordozók. Sőt, az értékteremtő zenei műfajokban a kézbe vehető, szép grafikával és minőségi booklettel kínált hanglemez az elmúlt időszakban Európa-szerte felértékelődött.

A Gramofon havonta jelentkező összeállítása szubjektív toplista: ebben a hónapban mi ezeket a lemezeket hallgatjuk legszívesebben a szerkesztőségben.

A Dán Rádió nagyzenekarának kiemelkedő teljesítményéről mi is többször meggyőződhettünk, legutóbb 2013 őszén, amikor a BMC nagytermében adtak frenetikus koncertet. Az 1964-ben alapított zenekar a kezdetektől olyan vezetők keze alatt „nőtt fel”, mint Frank Foster, Jimmy Heath, Clark Terry vagy Thad Jones, a vendégszólisták puszta felsorolása pedig a műfaj krémjét képviseli Miles-től Getz-ig, Randy Breckertől Chris Potterig. Ezen a lemezen – bármilyen meglepő is – a Rolling Stones híres dobosa, Charlie Watts a vendég, akiről kiderült, hogy pályája elején még Red Rodney által is nagyra értékelt jazzdobos (is) volt. Így aztán nem csoda, hogy az indító kétrészes Elvin-szvit (természetesen Elvin Jones tiszteletére) Watts szerzeménye, a folytatásban pedig a Stones két legismertebb tagjának, a Keith Richards–Mick Jagger szerzőpárosnak három dala (köztük a legnépszerűbb, a Satisfaction) következik.

Egy közismert standard (az I Should Care) és egy Joe Newman-opusz (a Molasses) képviseli a kivételt. Egyébként a brit kapcsolat magyarázata: a nálunk is jól ismert Gerard Presencer is már évek óta dolgozik a zenekarnál, ennek a projektnek is ő a hangszerelője, és persze szebbnél-szebb szárnykürt-szólókkal is elkápráztatja a hallgatót. A dán hangszeresek közül kiemelném Lars Moeller tenorost, Vincent Nilsson harsonást, Per Gade gitárost és David Green bőgőst. És az eredmény?  A nagyzenekari jazz csúcsteljesítménye olyan nagy elődök nyomdokain, mint Oliver Nelson (aki ugyancsak dolgozott a zenekarral) vagy Gil Evans. Telitalálat Ernie Wilkins véleménye: „A DRBB bizonyára a legjobb nagyzenekar Európában.” Ha csak nem az egész világon, teszem hozzá óvatosan.