A 14. Budavári Könyvünnep egyik díszvendége ebben az évben Vizsoly, ahol 1590-ben Károli Gáspár gönci prédikátor és kollégái körülbelül 800 példányban nyomtatták ki az első teljes magyar nyelvű szentírást. Ugyancsak díszvendégként érkezik Magyarország egyik egyedülálló kulturális-, gasztronómiai- és borvidéke, Tokaj és Tokaj-Hegyalja. Az egymástól mindössze 50 kilométerre fekvő Borsod-Abaúj-Zemplén megyei települések természetesen nagyon sok szállal kapcsolódnak. Érdekes, hogy a Vizsolyi Bibliát Lengyelországból származó papírra nyomtatták, amiért egyes források szerint nem mással, mint jó minőségű tokaji borral fizettek.
VIZSOLY
Több mint hetven esztendő telt el a hitújítás szimbolikus dátuma (1517. október 31.) után, mire nyomtatásban megjelent az első teljes magyar nyelvű Biblia. Érdekes, hogy Luther korának Wittenbergje egy mindössze kétezer lelkes falucska volt, a mai Vizsoly ennél is kisebb: ma 1000 főnél kevesebben lakják a községet.
Minden kockázat nélkül kijelenthető tehát, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén megye Gönci járásában található település bizonnyal legértékesebb vagyontárgya az az eredeti Károli- biblia, mely egyike a fennmaradt mindössze ötvenkét példánynak.
Károli Gáspár és kollégái összesen 800 darabot nyomtattak az általuk lefordított Szentírásból. Mint a Biblia utolsó lapján írja: „Visolban kezdettetett böyt elsőszombaton, az az 18. napián böyt elő hauának 1589. esztendőben. Es el vegeztetett Istennec kegyelmességéből, 20 napián szent Iacab hauának, Christus Wrunk születése után ennyi esztendőben 1590. Kiből diczértesséc az Wrunk áldandó szent Neue mind öröckön öröcké, Amen.”
Jelen tudásunk szerint az ötvenkét fennmaradt példányból huszonnégy külföldön található. Az egyháztörténeti, irodalmi, és nyomdatörténeti mérföldkőnek számító kiadvány értékét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy csak az utóbbi évtizedben is több alkalommal lopták, illetve próbálták meg ellopni egyes példányait.
A község elsősorban Bibliájáról ismert, története azonban természetesen már a könyv kiadása előtti évszázadokban elkezdődött. Neve egy 1215-ös oklevélben található meg először (Vislu), de a helyszínen talált leletanyagok tanúsága szerint mintegy 3 ezer éve, vagyis az őskor óta tartósan letelepedett, mezőgazdasággal foglalkozó lakosság élt itt.
A település középkori megerősödését főképp annak köszönhette, hogy a környéken vezetett át a Kassára, Lengyelországba és Oroszországba menő legfontosabb kereskedelmi útvonal. Nem véletlen, hogy az 1590-ben kiadott Biblia mintegy 800 példányát is Lengyelországból származó papírra nyomtatták.
Vizsoly református temploma a XVI., római katolikus temploma később, a XVIII. század legvégén épült fel. A kálvinista templomkertben kapott helyet a nyomdatörténeti kiállítás. Maga a templom 2014 óta kiemelt nemzeti érték, itt maradt fenn az Árpád-kor legnagyobb freskóanyaga, a nemrégiben felújított templomban e műalkotások restaurált állapotban láthatók.
A Biblia
A nyomtatáshoz négy sajtógépet használtak. Ennek egyik korhű másolata ma is megtalálható a vizsolyi református templomban. A Mantskovit Bálint lengyel nyomdászmester vállalkozása által nyomtatott kötetek megrendelésre készültek.
A fejedelmi példányok drága ezüst- vagy aranyveretes kötést kaptak, a gyülekezetek, városi tanácsok vagy kollégiumok számára készülők pedig egyszerűbb bőrbe köttettek. A kor szokásinak megfelelően a könyvkiadást számos főnemes támogatta ekkoriban. Köztük volt Tokaj várkapitánya, Némethi Ferenc, aki később hősi halált halt a vár 1565-ös ostromakor.
A Szentírás – mely 2015 óta Hungarikum – egy példányát Vizsolyból legutóbb 2002-ban lopták el. Állítólag a tolvajai hamisítani szerették volna az ereklyét, hogy többször is eredetiként értékesíthessék azt. A hatóságok másfél év múlva szerencsére elfogták az elkövetőket, ám a Bibliát ezután évekig restaurálták. Csak 2008 decemberében kapta vissza a gyülekezet, ekkor a a Parlamentből fegyveres kísérettel vitték haza Vizsolyba. Az ellopott és megkerült példányt azóta nagyon szigorúan őrzik, éppen ezért a Könyvünnep közönsége személyesen biztosan nem láthatja azt. Ha tehetik, látogassanak el Vizsolyra, ahol a Biblián kívül számos más érdekességet is találnak.
TOKAJ
Egyes források szerint azért a lengyelországi papírért, amelyre a Károli-bibliát nyomtatták nem mással, mint jó minőségű Tokaj-hegyvidéki borral fizettek. Tokaj és Tokaj-Hegyalja Magyarország egyik egyedülálló kulturális-, gasztronómiai- és borvidéke.
Hazánk e régiója ugyanakkor évszázadok óta nemcsak bortermeléséről, hanem kulturális-, és irodalmi életben betöltött kiemelt szerepéről is ismert. Ahogyan Vizsolytól, úgy Tokajtól sem esik messze az a Széphalom, amely a XIX. században a nyelvújítás központja volt. Itt élt és alkotott Kazinczy Ferenc, akinek nemcsak Himnuszunkat köszönhetjük, hanem azt is, hogy elkezdte a magyar nyelv fennmaradásához, megerősödéséhez elengedhetetlen nyelvújítói munkát. Az országnak ezen területe tehát joggal nevezhető a mai magyar irodalmi nyelv bölcsőjének is.
A Tisza és a Bodrog összefolyásánál, a Kopasz-hegy lábánál fekvő Tokaj hazai és nemzetközi ismertségét elsősorban világszínvonalú borainak köszönheti. A Miskolctól mintegy 50 kilométerre keletre elterülő terület már akkor szőlőtermelő vidék volt, amikor 1067-ben először említik. Első vára még földvár volt, ám ez a tatárjárás során elpusztult. 1450 után Tokaj a Hunyadiaké, majd a Szapolyaiaké volt. Szapolyai János egy időre elveszítette a birtokot, de fia, János Zsigmond idejében már ismét a családé volt, így királyi uradalommá vált. A borvidék bevételének köszönhetően Tokaj mezővárossá fejlődött, népessége növekedett. A környék településnevei (Olaszliszka, Bodrogolaszi) is megerősítik, hogy ekkoriban, a XIII. században sok olasz telepedett le. A borvidéken ekkor kezdték el a sajátos kőzetbe vájt, föld alatti pincék építését is. A XIV. században már többemeletes pincelabirintusokat kezdtek építeni. Nem sokkal később kezdték el „Hegyaljának” hívni a területet, a tokaji borok népszerűsége egyre növekedett, főleg bártfai, kassai és eperjesi polgárok vásárolták.
A XVI. század második felére tehető a tokaji borok döntő áttörése a hazai és a nemzetközi piacokon. A nedűk minősége folyamatosan javult, ennek köszönhetően egyre több lengyel kereskedő jelent meg, de például az osztrák császári udvar is generációkon keresztül vásárolta a tokaji bort. A következő században tovább nőtt a tokaji ázsiója, a teljes termelés mintegy harmada az exportpiacon is megállta a helyét.
Újabb mérföldkőnek számít a Rákóczi-korszak. Ebben az időben vette fel a hegyaljai szőlőtermesztés máig jellemző arculatát, és ekkor élte legvirágzóbb korszakát. Rákóczi fejedelem maga is számos pincét tartott fenn, több kastélyt is építtetett a borvidék területén. Ugyanerre az időszakra tehető az az ikonikus pillanat is, amikor Szepsi Laczkó Máté református lelkész (1576-1632) elkészítette az első aszút a sátoraljaújhelyi Oremus-dűlő szőlő terméséből Lórántffy Zsuzsanna fejedelemasszony részére.
A borvidék 1737 óta élvez védettséget – a világon elsőként – ekkor nyilvánította egy királyi rendelet zárt borvidékké. A bortermelés ezen a vidéken tehát közel 3 évszázada szigorúan szabályozott törvényi keretek között zajlik. Az elmúlt ezer év alatt kialakult szőlőművelési hagyományok érintetlen, eredeti formában való továbbélése és a borvidék évezrede tartó egysége indokolta, hogy az UNESCO Világörökség Bizottsága a Tokaji borvidéket 2002-ben mint kultúrtájat felvette a Világörökségi Listára. A világörökségi helyszín összesen 132,555 négyzetkilométernyi (13.245 ha) magterülete megegyezik a magyar bortörvényben meghatározott Tokaj-Hegyaljai borvidékkel, az ütközőzónába pedig 27 további település közigazgatási területe tartozik.
Tokaj városa három friss kiadványt is bemutat a Könyvünnepen.
A Tokaj-Hegyaljai Album 1867 című kötet újrakiadása lesz annak a 150 évvel ezelőtt megjelent albumnak, amely huszonkét darab Keleti Gusztáv kőnyomatot és egy Dr. Szabó József által 1865-ben rajzolt Tokaji geológiai térképet tartalmaz. A Demeter Zoltán által alapított tokaji székhelyű Tokaj Alapítvány, ezzel a mindenben az eredeti példányra hasonlítani akaró 500 sorszámozott példányban megjelenő kiadvánnyal kíván emlékezni kora egyik legnagyobb méretű tájleíró munkájára és a felismerő, alkotó elődökre.
A Zelenák István által jegyzett Tokaj, a kincsek városa egy sétaútikönyv. A tokaji helytörténész a vidék megkapó szépségű tájairól, a város változatos történelmi múltjáról és a borvidék legfontosabb szőlőfajtáiról, a furmintról és az aszúról is értekezik. Emellett végigvezeti olvasóit a városon, bemutatva az épített környezet látnivalóit.
A Tokaji Borvidék kultúrtájként lett 2002-ben a világörökség része. Az ásványkincsekben gazdag térség sokkal több, mint egy szőlészetre és borászatra épülő monokultúra. A hegyvidék évszázadok óta látja el munkával az itt élő iparosokat, mezőgazdászokat, halászokat és természetesen a bányászokat. Bányászata szinte egyidős az emberiséggel és olyan fontos társadalmi szükségleteket elégít ki, amelyek nélkül egészen biztosan másképp festene az életünk. A Tokaj-Hegyalja Kőbányászata című könyv nem titkolt célja annak igazolása, hogy a Tokaj-hegyvidék kőbányászata önálló hagyományokkal, gazdag, értékes múlttal rendelkező tevékenység, amely megismerésre és felfedezésre vár.
