Vannak azok a helyzetek, mikor nem kell, nem lehet, nem érdemes mit hozzátenni a látottak/hallottakhoz. Mai dalnokunk performja is hasonló számomra – régóta nagy kedvenc.
Általában a dark dolgok számomra mindig öncélúak, kicsit kivagyimagamutagatós maszlagok… de Diamanda Galás valami olyat tud tenni velem, a testemmel, a lelkemmel, mint nagyon kevés más kulturális megmutatás. Ez a dal bármilyen szituációban helyzetbe hoz. Olyan töltete van, amitől rohanni, bőgni, szeretni, enni, inni, hídról ugrani, napba nézni, felhőkig huppanni akarok.
Belőled mit hoz ki?
