15 éve halott Orbán Ottó, a 20. századi magyar költészet és széppróza háború utáni „apátlan nemzedékének” tagja. Nyelvezete és képi világa, költői morálja sok kortárs szerzőt megihletett. A CentriFUGA Kortárs Művészeti Műhely új műveinek bemutatóját az ő emlékének ajánlja.
„A zenét én a fülemmel tanultam. Ösztönösen; úgy, ahogy a szomjas állat iszik. És tíz, húsz, ki tudja hány év után egyszerre csak arra ébredtem, hogy hallom a különbséget Bach és Schütz, Mozart és Haydn, Stravinsky és Schoenberg között, hogy előrébb most ne merészkedjem. Érzem a dallam tengerhullámzását, és fölfogom a mozgásában rejlő szabályosságot, melyet valami rejtélyes rajzológép egy kristályszerkezet képében vetít koponyám belső falára.” Orbán Ottó (1936-2002)
Orbán Ottó diákkorában kezdett verseket írni, csodagyerekként tartották számon. Első kötete, a Fekete ünnep, 1960-ban jelent meg. A 60-as években írt verseiben erős a háború élménye; a következő évtized műveiben jelent meg műveiben az irónia. Írt esszéket, gyerekverseket, és fordítóként is jelentős életművet alkotott.
A CentriFuga Kortárs Művészeti Műhely szerzői, Balogh Máté, Futó Balázs, Horváth Bálint, Kedves Csanád, Zarándy Ákos és Tornyai Péter az évad első CentriFuga koncertjét új műveikkel az ő emlékének ajánlják.
Az In memoriam Orbán Ottó című koncertre október 15-én 18 órai kezdettel kerül sor a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében. További információ és jegyvásárlás itt
A koncerten elhangzik Jeney Zoltán zeneszerző egyik műve is, akit mély barátság fűzött Orbán Ottóhoz. Monumentális oratorikus művének, a Halotti Szertartásnak egyik legmegrázóbb jelenete, a Hallod-e te sötét árnyék című tétel szintén szerepel a koncert műsorán.
Hallod-e te sötét árnyék
változat egy csángó népdalra
Lászlóffy AladárnakHallod-e, te sötét árnyék, ember vagy-e vagy csak árnykép.
Nem vagyok én sötét árnyék, sem ember, sem puszta árnykép,
Égi boltban kabát vagyok, rézgombjaim a csillagok,
Égi boltban kabát vagyok, rézgombjaim a csillagok.Ha te vagy az ég kabátja, én vagyok az, aki váltja.
Én vagyok az, aki vakon bámulok ki az ablakon.
Hívlak, Isten, nyújtsd a karod, mikor szemem eltakarod.
Hívlak, ha vagy, nyújtsd a karod, legyen úgy, ahogy akarod.Nyisd meg nekem a dombtetőt, a dombtetőn a temetőt.
A dombtetőn a temetőt, adj odáig menni erőt,
Hadd készítsek ott heverőt, hadd feküdjem le a sárba.
Hadd feküdjem le a sárba, ahogy kulcs talál a zárba.Búcsúznék már, de nem könnyű, szakad szememből a könnyű.
Ősz szakállal mennydörögve gyöngyöt szór az ég a rögre.
Szakad az eső a földre, fehér szemfedővel föd be.
Szakad az eső a földre, belemosódom a ködbe.
