Minden évre jut legalább egy jubileum. Idén Arany János és Kodály Zoltán mellett a reformáció ötszáz évére emlékezünk – onnan, hogy 1517. október 31-én Luther Márton kiszögezte kilencvenöt tételét a wittenbergi vártemplom kapujára. Az Opera három Reformáció500-produkciójából az egyik igazán érdekes, a cenzúrát is megjárt Stiffelio című Verdi opera egyszeri koncertváltozata lesz.
Ha belenézünk a reformacio500.hu honlapba, a 16. században indult hitújítás kapcsán nemcsak ökomenikus eseményeket találunk, hanem olyanokat is, amikre hirtelen nem is gondolnánk, mint például a kézműves sörkészítés, a Lutherről mintázott játékfigura piacra dobása vagy a hosszútávfutás. Kezdjük ez utóbbival. Jeszenszky Péter például fejébe vette, hogy a nyáron elfut Wittenbergbe. Ez pontosan 810 kilométeres táv. Először azt tervezte, Wittenbergből hazafelé fut, de Fabinyi Tamás püspök a fordított irányt javasolta, ráadásul úgy, hogy a wittenbergi magyar napok idejére érkezzen meg augusztus végén.
A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.
Nem kell futni, csak elutazni arra a megyeszékhelyre, ahol a több mint kétméteres, 600 kilogramm súlyú Evangélikus Képeskönyv látható. A jubileumra készült összecsukható és pánttal lezárható óriáskötet kerekeken guruló tizenkét oldalát olvasgatva elmélyedhetünk az egyház történetében, jelenében és Magyarországra gyakorolt hatásában.
A reformáció értékeinek felfedezése napjainkban szintén témája az emlékévnek. Kisfilm, klip és útifilm kategóriákban lehet személyes érzésekről, élményekről, hangulatokról és az emlékhelyeken szerzett tapasztalatokról forgatni, majd pályázni.
Luther Mártonról, a reformáció atyjáról többféle műfajban is megemlékeznek. Richly Zsolt rajzfilmsorozatot készített róla, a miskolci Bartók Plusz Operafesztiválon pedig Ittzés Tamás és Lanczkor Gábor A Lutherek címmel ragtime operájának egy figurája. (Az operában a mennyországban találkozik a darab főszereplőjével, a meggyilkolt amerikai baptista tiszteletessel és polgárjogi harcossal, Martin Luther Kinggel.) Nem gondoltuk volna, hogy egyszer Luthert mintázó Playmobil-figurát dobnak piacra, azt meg pláne nem, hogy egymilliónál is több példányban kel el.
Végrendeletének eredeti példányát 1815 óta Magyarországon őrzik, Jankovich Miklós műgyűjtő-mecénástól kapta ajándékba az egyház. Ezt a több mint negyven éve elzárt dokumentumot a magyar közönség a Múzeumok Éjszakáján nézhette meg tüzetesen. Digitális verziója már hétköznapokon is elérhető a frissen felújított Deák téri evangélikus Insula Lutherana Kulturális és Lelkiség Központban, amelynek része az Evangélikus Országos Múzeum. Az ónémet szöveget lefedő üveglapon olyan korongokat lehet cserélgetni, amelyekkel nemcsak a magyar fordítást olvashatjuk, hanem a végrendeletben szereplő emberekről,
Luther családjáról és a dokumentum Magyarországra kerüléséről is információkat kapunk – jó pár idegen nyelven is.
A Magyar Állami Operaház A hugenották című Meyerbeer-mű bemutatóját, valamint a katolikus Verdi két zeneművét tűzte műsorra a jubileum alkalmából. A Nemzeti Gyásznapon, november 4-én a Requiemmel a keresztény belviszályok áldozatainak emléke előtt tiszteleg, a Stiffelio című opera koncertszerű előadása pedig egy lelkész házasságának dilemmáját járja körül. Ez utóbbit legutóbb 2013-ban lehetett ugyanígy látni, és a tervek szerint 2019-ben szcenírozott verziója kerül a repertoárba. Verdi háromfelvonásos alkotása nem a legismertebb és közkedveltebb operák közé tartozik.
Viszont előtörténete meglehetősen érdekes.
Verdi figyelmét Francesco Maria Piave hívta fel az újszerű témára. Párizsban nem sokkal korábban, 1848-ban mutatták be ugyanis a Le Pasteur ou L’Évangile et le foyer című darabot egy lelkész feleségének házasságtöréséről. Mondanunk sem kell, nagy port kavart a színdarab: ilyen téma akkoriban Franciaországban, pláne a mélyen vallásos Olaszországban sem volt szalonképes. Még akkor sem, ha protestáns közegben játszódik a cselekmény. De a katolikus (inkább szabad gondolkodású) Verdinek megtetszett a téma, és Piavevel hozzáláttak egy nagy ívű munkához. A szövegkönyvírónak jelentősen kurtítania kellett a történetet; kihagyta a feleség elcsábításának körülményeit, és a házasságtörés tényével kezdi az operát: kiderül a botrányos esemény, a lelkész, Stiffelio felajánlja, hogy elválik. A feleség, Lina azonban visszatér férjéhez, aki megbocsát neki az evangélium sorai alapján. Lina apja viszont elégtételt vesz, megöli a csábítót.
Az 1850. október 16-i, trieszti premier előtt közbelépett a cenzúra, a vallási tartalmat le kellett hántaniuk a szerzőknek. A bemutató langyos közönségsikert hozott. Ezt leginkább a gyenge szövegkönyvnek tulajdonítják, noha Piave megannyi sikeres Verdi-opera librettóját készítette korábban. Mondjuk, a kritikusok szerint hiányzik a műből a fülbemászó dallam is. A New York Times azonban azt írta a darabról: „az opera frusztráció, megbocsátás, vágy, féltékenység keveréke jellegzetes Verdi-kombinációban.” Az ősbemutató után többször bemutatták az operát még Verdi életében, de az eredeti formában sohasem játszhatták.
A komponista évekkel később átírta alkotását és az Aroldo címet adta neki. A helyszín is megváltozott, Ausztria helyett a 13. századi Anglia lett. Ez a darab szintén színpadra került 1857-ben. Idővel mindkét zenedráma kikopott a színházak repertoárjából – sőt a Stiffelio partitúráját elveszettnek hitték. 1960-ban került elő egyetlen példánya a nápolyi Konzervatóriumból, és az első sikeres premierjét Pármában, 1968-ban ünnepelték. Azóta sem került be a legnépszerűbb Verdi-operák közé, de játsszák, például a New York-i Metropolitan Operaházban is. Emlékezetesnek mondják Plácido Domingóval, valamint José Carrerasszal a főszerepben; mindkettővel lemezfelvétel is készült. A Carrerasszal rögzítettben a feleséget ráadásul a magyar operacsillag, Sass Sylvia énekelte.
