Bécs Nussdorf városrészében, közel a Dunához egy 17. század végéről származó palotácska áll, melyet a sétáló elől sajnos elrejt az épületegyüttes utcai, egyszerű városi háznak látszó szárnya.
Cím: Bécs, 19. kerület, Hackhofergasse 18., Ausztria
Google térképen:
Aki beléphet a főbejáraton, két oldalszárnyat lát, melyek kis udvart fognak közre, s a szemben lévő három kapu egyikén át jut el a tulajdonképpeni kastélyhoz. Az épületet szép park övezi, teraszokkal, kőmellvédekkel, fenyőkkel, rózsákkal, ápolt gyeppel, középen tavacskával.
ITT még több képet nézegethetünk a helyszín mai állapotáról.
Az ingatlan 1802 és 1812 között Emanuel Schikaneder tulajdona volt, aki ebben az időben járt sikerei csúcsán: felépíttette, részben az egy évtizeddel korábban bemutatott Varázsfuvola jövedelméből a Theater an der Wien-t és még erre a tuszkulánumra is futotta. Kastélyának mennyezetfreskói, melyek a Varázsfuvolából mutatnak jeleneteket, ebből az időből származnak. Ám színházi vállalkozásai hamarosan becsődöltek, utolsó napjait – terveivel ellentétben – egy kevésbé vonzó józsefvárosi bérházban volt kénytelen leélni…
1932-ben ismét híres emberé lett a kastély: az akkor már hatvanon túl járó Lehár Ferenc vásárolta meg; részben befektetési céllal, hogy vagyonát megőrizze a gazdasági világválság idején. Mellette ő is ugyanazt tervezte, mint Schikaneder, hogy ideális hely lesz élete alkonyának eltöltésére. Nagyon szerette házát, mindent megőrzött és gondosan ápolt, a parkot is beleértve. Itt írta Giuditta című operettjét.
Ám hamarosan jött a háború, aminek végét súlyos betegen Bad Ischlben vészelte át. Ott kapta a hírt, hogy Bécs felszabadulásának kaotikus időszakában fosztogatók kirabolták a kastélyt, kiszórták felbecsülhetetlen relikviáit, dokumentumait, mozdítható bútordarabjait…
A nyugalmasabb Svájcban töltött rövid időszak után 1948-ban a felesége elvesztése miatt amúgy is megtört Lehár gyakorlatilag meghalni jött vissza Ausztriába, újra Bad Ischl-be. A bécsi kastélyt testvére, Antal örökölte, aki újra berendezte és benne is élt 1962-ben bekövetkezett haláláig. (Csak zárójelben: Lehár Antal mint legitimista érzelmű magasrangú katonatiszt fontos szereplője volt IV. Károly, az utolsó magyar király visszatérési kísérleteinek…)
Az ingatlan ma is magántulajdonban van. Egyes források szerint kis Lehár-magánmúzeum található benne, mely bejelentkezés után látogatható. A Google térkép (lásd feljebb) ehhez megad egy telefonszámot, érdemes lenne kipróbálni… Utalásokat találtam, hogy időnként hangversenyeket is rendeznek a benne, akkor nyilván be lehet jutni, de ez azért elég korlátozott lehetőségnek tűnik a látogatásra…
A nemzeti emlékhelyként megjelölt Hackhofergassei homlokzaton három emléktáblát láthat a sétáló: két egykori tulajdonosa, Schikaneder és Lehár mellett táblát kapott Richard Tauber, Lehár jó barátja, művei tenor-szerepeinek ihletője és kiváló előadója. Többször járt itt barátjánál, sőt, esküvője is a csúcsíves ablakok mögött rejtőzködő kis magánkápolnában volt…
Ide kattintva németül sok további részletet olvashatunk az épületről.
Végül egy igazi ritka filmrészlet: Richard Tauber barátja Paganini című operettjéből énekel. Zongorán Lehár kíséri, ráadásul a zene előtt mindketten meg is szólalnak!!!
