Bogányi Tibor ma már Pécs meghatározó személyisége, aki nem akármilyen nyitánnyal indította vezető karmesteri tevékenységét 2011-ben Pécsett, versenyművet írt autókürtökre, amit be is mutattak a 45. Canon Mecsek Rallye alkalmából. A karmestert, a Maestro Solti Karmesterverseny zsűritagját finnországi múltjáról és magyar-osztrák jelenéről kérdeztünk.
- hirdetés -
– Finn vagy magyar karmester?
– Életem több mint felét, húsz esztendőt Finnországban töltöttem. Szakmailag abszolút finnek érzem magam.
– Egykor gordonkaművésznek indult. Most milyen a viszonya a hangszerrel?
– Kitűnő. Kéthavonta kinyitom a tokját, ellenőrizni, hogy benne van-e még. Viccet félre téve, a világhírű dirigens, Jurij Szimonov azt mondta, hogy
nem leszek komoly karmester, ha nem dobom félre a hangszerem.
Én azonban szeretném bebizonyítani, hogy létezik a kettő együtt. 2014-ben a Pannon Filharmonikusok Csínyek és árnyak című koncertje csellópárbajjal kezdődött. Vivalditól, aki Bogányi szerint a korszak rockzenésze volt – a g-moll versenyművet adta elő Fenyő László és a karmester, aki ezután tovább vezényelte a zenekart.
– Milyen további tervei vannak a pécsi zenekarral?
– Hogy nemzetközileg befutott együttes legyen. A tizenhatoson belül járunk már, csak gólra kell váltani az akciót. Azt még hozzátenném, kitűnő a stadion is mindehhez.
– Apropó sport. A golfban és a raliban is topon van.
– A golfot csak nemrégiben kezdtem, az autókat pedig kedvelem, miként a férfiak többsége. Finnországban csak négykerék-meghajtású kocsim volt, egy terepjáró, Pécsett viszont belehabarodtam a sportkocsikba és a limuzinokba.
– Hányadik versenyműve volt az IRC Rallyra született kompozíció?
– Leginkább csak jazzbetéteket improvizálok zongorán és csellón. Zeneszerzőként ez volt a első próbálkozásom.
– A Város napjára Baráti Kristóf hegedűművész magánrepülővel érkezett. Bolzanóból indult, Pogányban szállt le, a pilóta pedig Keselyák Gergely volt. Ilyen extravagáns a nemzetközi hírű zeneművészek élete?
– Én többnyire a közutakon mozgom, évente 50 ezer kilométert vezetek, hiszen közel napi szinten ingázom Bécs és Pécs között. Az utazás az életem része, gyerekkori visszatérő álmom egy afrikai tengerpart, pálmafákkal. A különböző kultúrák, vallások és étkezési szokások hihetetlenül vonzanak. Hozzátenném azt is, ha lazítok, akkor rendkívül bohém vagyok, ám a munkámra a precizitás, a németes alaposság jellemző.
