Szenvedély, belső tűz, odaadás – ezek jellemzik Shoji Haraguchit. A japán fiatal hosszú évek kényszer-kihagyása után kezdett újra zenével foglalkozni, és teszi ezt mind nagyobb sikerrel. A Maestro Solti Nemzetközi Karmesterverseny középdöntőjének egyik versenyzője azt az álmát is megosztotta velünk, hogy létrehozzon egy Fricsay Ferenc nevét viselő zenekart és akadémiát.
Tanulmányévei idején, a tokiói Kioi Hall kamarazenekarának másodkarmestereként kezdte karnagyi pályafutását. Az Ueno Gakuen Egyetemen tanult Tacuje Simono professzor irányítása alatt, diplomáját 2012-ben szerezte. Haraguchi 2015-ben kapcsolódott be az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány munkájába. Schönberg Pierrot Lunaire című művét, Bartók 2. hegedűversenyét és Rihm Verfandrungját vezényelte az Óbudai Danubia Zenekar élén a Budapest Music Centerben. Shoji szívesen dolgozna Magyarországon, mivel úgy érzi, japánként és karmesterként mélyen kötődik a magyar zeneszerzők, különösen Kodály és Bartók világához; és küldetésének tekinti, hogy a magyar közönséggel megkedveltesse a japán zeneszerzők műveit.
– Nem akármilyen lendülettel kezdte karrierjét hazánkban. Négy évvel ezelőtt a Liszt Ferenc Zeneakadémián, Medveczky Ádám tanítványaként folytatta zenekari karmesteri tanulmányait. Mesterdiplomáját 2016-ban szerezte, diplomakoncertjén pedig a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát vezényelte a Zeneakadémia Nagytermében. Ennyire inspiráló Magyarország?
– Először 17 évesen jöttem Budapesten, és első pillanatban megkapó volt a magyar emberek kedvessége, melegszívűsége. Később pedig zenei tanulmányaim alatt kerültem újabb kapcsolatba a magyar kultúrával.
Bartók, Kodály, Dohnányi és persze Fricsay egy életre szóló hatást tettek rám. Óriási megtiszteltetés volt, hogy a magyar közönség előtt 2016-ban, az 1956-os forradalom 60. évfordulója tiszteletére rendezett emlékkoncerten mutatkozhattam be karmesterként, és a MÁV Szimfonikusokat vezényelhettem.
– Úgy tűnik, már van rajongótábora is: a 32. Bartók Fesztiválon a Savaria Szimfonikus Zenekar és Hamar Zsolt kedvenc karmesterüknek jelölték. Ez köszönhető annak, hogy – amit említette – Fricsay művészetével nagyon közös a kapcsolata?
– Köszönöm, ha így látja, de Fricsay akkora géniusz volt, hogy soha nem lehet a nyomába érni. Pontosan emlékszem arra a pillanatra, amikor az egyik videomegosztó-portálon ráakadtam arra a felvételre, ahol Smetana: Moldva című művét vezényli: könnyek csorogtak az arcomon, nem szégyellem bevallani. Egy életre elkötelezett a karmesteri hivatás iránt.
– Aminek meg is lett a gyümölcse, hiszen 2012-ben első díjat nyert a Budapesten rendezett Duna Nemzetközi Karmesterversenyen. A Maestro Solti Nemzetközi Karmesterverseny megmérettetésére miért jelentkezett?
– Elképzelhetetlenül nagy lehetőség, hogy kiváló zenekarokkal próbálhat egy fiatal dirigens, Solti György pedig éppolyan szakmai ideálom, mint Fricsay vagy a szlovén karmester, Anton Nanut. Talán ez a verseny is közelebb visz az álmomhoz, hogy létrehozhassak Magyarországon egy Fricsay Ferenc nevét viselő zenekart és akadémiát, de a hazámról sem feledkezem meg: nagyon szeretném, ha Mioshi Akira kortárs japán zeneszerző munkáit közelebb vihetném a magyarok szívéhez.
