Hallotta már Anna Nyetrebkót Wagner-szerepben?

Christian Thielemann a Wagner-énekesként újonc Anna Nyetrebkóval és Piotr Beczalával készített kitűnő Lohengrin-felvételt. A jazz világának nagy eseménye volt 2016-ban, hogy Chick Corea 75. születésnapját ünnepelte – hogy életművéhez méltó módon tette ezt, arról hangfelvétel is tanúskodik. A Gramofon-blog novemberi toplistájának második helyezettjei.

A Lohengrint Wagner annak tudatában komponálta, hogy most az egyszer és soha többé… A Lohengrin után tiszta lappal indított, s A Rajna kincsével megint teljesen elölről kezdte. A Lohengrinnél azt mondta: a legszebb, legdallamosabb operát írom, amit csak el tudtok képzelni, igazi bombasikerrel szolgálok a világnak, az énekeseket csupa hálás, simulékony szólammal stafírozom ki, a kórust főszereplővé teszem, titeket, a népet, minden kellékkel ellátlak – de aztán legyen vége! Utána már úgy táncoltok, ahogyan én fütyülök, utána megmutatom nektek, mi is valójában » a jövő műalkotása«. A Lohengrin katalizátorként működik a wagneri oeuvre-ben. A mester ekkor még csak nem is álmodik a bayreuthi Festspielhausról, e korai partitúrájában mégis azt előlegezi meg.

Christian Thielemann, napjaink talán legtöbbre értékelt Wagner-dirigense ír így a közelmúltban megjelent könyvében (Mein Leben mit Wagner). És tényleg: az ő karmesteri pálcájával a Drezdai Staatskapelléből és a Szász Állami Operaház Kórusából előcsalogatott hangzás nem egyéb, mint tejjel-mézzel folyó Wagner-Kánaán… Mindez két szenzációs Wagner-újonccal gazdagítva; Anna Nyetrebko (Elsa) és Piotr Beczala (Lohengrin) remekelnek! Hogy Evelyn Herlitzius (Ortrud) és Tomasz Konieczny (Telramund) nem éppen szép hangjukról híresek?

Szuggesztivitásuk kárpótol érte, amiként az a tény is, hogy még a kisebb szerepek is luxus színvonalon lettek kiosztva: Georg Zeppenfeld (Madarász Henrik), Derek Welton (A király hirdetője). És bár Christine Mielitz majd 35 éves „DDR-marxista” rendezése immáron nem egészen friss-ropogós, azért sok helyütt ma is látványosan hat, és felizzítja a drámát.

Ahogyan a Gutenberg-galaxist, a nyomtatott könyvet szerencsére nem tüntette el teljesen az internet, ugyanúgy a hangfelvétel-készítés és -kiadás online korszakában sem szűntek meg a fizikai hanghordozók. Sőt, az értékteremtő zenei műfajokban a kézbe vehető, szép grafikával és minőségi booklettel kínált hanglemez az elmúlt időszakban Európa-szerte felértékelődött.

A Gramofon havonta jelentkező összeállítása szubjektív toplista: ebben a hónapban mi ezeket a lemezeket hallgatjuk legszívesebben a szerkesztőségben.

Zenés születésnapi megemlékezést már régebbi jazzmuzsikusok is tartottak: Duke Ellington például egy manchesteri koncerttel ünnepelte 70. születésnapját, ami lemezen is megjelent. Chick Corea pedig 2001-ben, hatvanévesen, három hétig koncertezett a New York-i Blue Note klubban kilenc különböző felállásban. Az eseményt előbb egy dupla CD, majd egy 10 DVD-s gyűjtemény örökítette meg. Tíz évvel később már egy hónapon át tartottak a Corea-fellépések ugyanott, ezúttal teret adva az elektromos formációknak is. Most pedig, a 75. születésnap kapcsán hat héten át látta vendégül a zongoristát a nevezetes klub. Az ott elhangzott előadásokból válogat a tripla The Musician. A muzsikus iránti mély tisztelet, a három CD-n nyújtott meghökkentően egyenletes magas színvonalú játék, és nem utolsó sorban a lemezeken felvonultatott remek zenészek tömege mind arra ösztökéli a kritikust, hogy csupa felsőfokban beszéljen a fenséges kiadványról. Mégis jobb, ha az ítész megőrzi józanságát.

Hideg fejjel szintén csodálattal adózik Corea régi-új vállalkozásainak (Returnto Forever, Elektric Band, McFerrin-, Hancock- és Burton-duó), melyek ma is megkapóak. Akárcsak a zongorista újabb leleményei: a spanyol zene iránti vonzalmát kifejező Flamenco Heart vagy a From Miles, mely kvintett Miles Davis művészi örökségét ápolja. Bámulatos sokszínűség. Ám mindenből csak annyit kapunk, hogy mire igazán belemelegednénk a hangulatba, már vége is, és valami más következik. Különösen fájó ez a Gary Peacockkal és Brian Blade-del alkotott trió esetében, mely hiába a lemez egyik legjobb formációja, csupán egyetlen számmal szerepel. Kívánjuk: tíz év múlva ugyanilyen nagyszerű zenészekkel vegye körül magát a Mester, és maga is őrizze meg kirobbanó formáját!