Ma ismét komorabb tájakra kalandozunk, mind zeneileg, mind történetileg. A cseh komponista, Leoš Janáček 1904-ben bemutatott operája, a Jenůfa kerül terítékre az OperAlkoholon.
A történet alapvetően vidáman indul a falucskában, ahol a két fiútestvér, Laca és Števa, valamint mostohatestvérük, a címszereplő Jenůfa nevelkedik. Mind a két fiú szerelmes a lányba, de nem titok, hogy a lány szíve Števáért lángol, és az érzés kölcsönös, ráadásul a lány már közös gyermeküket is szíve alatt hordja. Félő azonban, hogy a fiút behívják katonának, hamarosan azonban ez az akadály is elhárul, és semmi nem állhatna a boldogságuk útjába – hacsak Števa nem élne igen kicsapongó életet. Megünneplendő, hogy elkerülte a sorkatonaságot, részegen mulatozva érkezik meg a házba, és igen sértő módon bánik Jenůfával. Ekkor érkezik meg a sekrestyésné, Števa apjának özvegye, a három fiatalt nevelő Kostelnička, aki látva a tivornyát, megtiltja a házasságot, és azt támasztja feltételül, hogy Števának egy teljes évig józan életet kell élnie, ha feleségül akarja venni Jenůfát. Ezután az operatörténet egyik legkegyetlenebb jelenetében a kétségbeesett, féltékeny Laca éles késével megvágja a lány arcát, hogy így elcsúfítva őt, elérje, hogy Jenůfa ne tetsszen többé testvérének. És ezzel elkezdődik a tragédiák sorozata…
