Egy újabb Kocsis-könyv? Igen is, meg nem is. Igen, mert jórészt új ismeretekkel igyekszik gazdagítani az elhunyt művész portréját, ugyanakkor a kötet mellékletét alkotó, a Katolikus rádió Zeneközelben sorozatában elhangzott beszélgetések már nem számítanak teljesen újdonságnak.
Utóbbi beszélgetések a két korábbi Kocsis-könyvben (Kocsis 60; Utolsó beszélgetés) írott formában már napvilágot láttak. Akkor mi szükség van erre az újabb kötetre? – teszi fel a kérdést a könyv előszavában Juhász Előd.
“Kocsis mindennél többre értékelte a szorgalmat és a kitartást”
Az, hogy új ”dimenziót” ad a hitelességhez: eredeti hanggal és képpel jelennek meg a műsorok. Vagyis hallhatjuk Kocsis magyarázatát, spontán illusztrációit, zongorán bemutatott példáit, produkcióit is. A művész halála első évfordulójára szánjuk kiadványunkat. Sürgetős, mert felejtünk, mert csak az életmű teljes feltárásával tarthatjuk ébren az érdeklődést, de erre még várnunk kell, míg kialakulnak keretei. Remélhetően megszületik a tervezett Kocsis-Archívum, melynek nyilvánvalóan elsődleges célja a monumentális életmű sokirányú megismerése-megismertetése lesz.
Amíg ez nem jön létre, addig elsősorban a saját – Kocsishoz több mint fél évszázados nyilvános együttműködésünk által hitelesített – emlékekre, dokumentumokra támaszkodom. Kiegészítve a legújabbakkal, azzal, hogy a Róla szóló visszaemlékezéseket újabbakkal gyarapítjuk: most is azok szólalnak meg, akik Kocsishoz egykoron közel állóan első kézből adhatják tovább hozzá kötődő élményeiket. Kocsis emlékét nem utolsó sorban még fényképek, kiragadott pillanatok tucatjaival idézzük meg, olyanokkal, melyek egy része először kap nyilvánosságot ebben az emlék-albumban. Vannak köztük parádés profi fotók és amatőr módon elkapott jellegzetes gesztusok.
Reményeim szerint mindez így, a képben-hangban-írásban sugallt gondolatokkal segíthet a Kocsis-varázs megérzéséhez.
