A Napkirály udvarában

A decemberi Gramofon-toplista második helyére magyar előadók lemezei kerültek, mind a klasszikus, mind a jazz kategóriában.

2011-ben kezdődött a Versailles-i Barokk Zenei Központ és a Vashegyi György vezette Purcell Kórus és Orfeo Zenekar termékeny együttműködése. Vashegyi György több mint 25 éves munkája beérett:

a barokk zene ismert és még felfedezésre váró szerzőinek műveit mutatja be, nagy sikerrel.

Az Opera a három királynak című darab tulajdonképpen pasticcio-opera: 15 szerző operájából szólal meg 24 részlet. Áriák, balettek, kórusok, induló, égiháború, táncok – a felsorolás közel sem teljes. A felhangzó részletek bemutatják a barokk operazene gazdagságát, szerves egységbe rendeződik a történet a három allegorikus szereplő bevonásával. Jól megfér egymás mellett Mondonville, Dauvergne, Lully, Rameau vagy Rebel zenéje, stílusa.

Az összeállítás erénye az igényesen választott, egymáshoz igazított hangszerösszeállítású, különféle karakterű részletek színessége. Egészen kivételes felvételt tarthat kezében a hallgató. A kétrészes képzeletbeli opera minden pillanata arra készteti az érdeklődőt, hogy figyeljen az előadásra, a zene megteremti a saját belső feszültségét, amit a hallgató pontosan érez. Az Orfeo Zenekar kitűnő – a 17. és 18. századi francia királyi udvari zene a maga pompájában, ünnepélyességében, táncosságával tárul elénk, a hangszínek pazarul sorjáznak. A Purcell Kórus hangzása kezdettől egyedi volt, s most is az. Chantal Santon-Jeffery, Baráth Emőke és Thomas Doilé érzékenyen formálják meg vokális szólamaikat, Vashegyi György maximális hőfokon irányítja a közreműködőket. A két lemez közel hozza a korszakot a mában élőknek. Valószínűleg a Napkirály, XV. és XVI. Lajos is szívesen hallgatná Versailles-ban az előadást.

Ahogyan a Gutenberg-galaxist, a nyomtatott könyvet szerencsére nem tüntette el teljesen az internet, ugyanúgy a hangfelvétel-készítés és -kiadás online korszakában sem szűntek meg a fizikai hanghordozók. Sőt, az értékteremtő zenei műfajokban a kézbe vehető, szép grafikával és minőségi booklettel kínált hanglemez az elmúlt időszakban Európa-szerte felértékelődött.

A Gramofon havonta jelentkező összeállítása szubjektív toplista: ebben a hónapban mi ezeket a lemezeket hallgatjuk legszívesebben a szerkesztőségben.

A zongora-gitár duó nehéz műfaj, hiszen nem elég, hogy ez a két hangszer hagyományosan ugyanazt a funkciót látta el a jazzben, sokszor ugyanabban a regiszterben szólnak, hangszínben gyakran találkoznak, de ráadásul mindketten egyszerre akkord- és dallamhangszerek is, tehát a lehetőségek szinte végtelenek rajtuk (még ha a gitár talán egy fokkal behatároltabb is, mint a zongora). Ha ezeket a technikai-zenei nehézségeket leküzdjük, még mindig előttünk áll a nagy rejtély: hogy alkossunk valami markánsat ebben a felállásban? Oláh Szabolcs gitáros és Cseke Gábor zongorista találkozása talán a legjobb dolog, ami történhetett a magyar jazzéletben.

Ha valami, akkor a Message from the Sun tökéletesen bemutatja a zongora-gitár duó erősségét. Oláh Szabolcs sorozatosan bizonyítja, hogy milyen lélegzetelállítóan nagy zeneszerző is. Legelőször maguk a szerzemények tisztasága, esztétikája fogja meg a hallgatót (az egész lemezanyag Oláh Szabolcs kompozícióiból áll), amit szinte csak alátámaszt a duófelállás intimitása. Oláh gitárjából gyönyörű, meleg, épp csak egy leheletnyit szúrós, tűpontos hangok törnek elő. Nem akkordozik sokat, ha kísér, akkor is a lehető legóvatosabban bánik a ritmizálással. A gitár itt egyértelműen fúvósokat idéző szólóhangszer. A harmóniai és dinamikai kíséretet Cseke Gábor biztosítja, de értelemszerűen ennél többről is szó van: a sokéves közös munka stabilan összeszokott duót eredményezett. Két hasonló szellemiségű, egymás játékára érzékeny, nagy zenész produkciója ez, ami egyszerre improvizatív kamarazene és folyékony eszmecsere. Háttérzeneként alkalmazni bűn lenne, ezt az anyagot sokszor és komoly odafigyeléssel érdemes, kell hallgatni.