„Nekünk, kürtösöknek többféle arculatunk kell, hogy legyen”

Tarjáni Ferenc

1938. szeptember 11-én született, és 2017. december 27-én hunyt el Tarjáni Ferenc kürtművész, Liszt-díjas Érdemes Művész.

Tarjáni Ferenc 1938. szeptember 11-én született Dorogon. 1954-61 között a Bartók Zeneművészeti Szakiskolán kürt tanszakon végzett. 1958-95 között a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának tagja.

1964-ben a müncheni ARD nemzetközi kürtversenyen Hermann Baumann mögött a második lett. A Rádiózenekar mellett egyre többet koncertezett az 1962-ben alapított fúvósötössel, és szólistaként is gyakran fellépett, a Liszt Ferenc Kamarazenekar állandó tagja volt.

Tarjáni Ferenc így emlékezett a Rádiózenekarnál töltött évekre:

 Nagyon jó zenekar volt, az első évben nagy áhítattal hallgattam minden megmozdulásukat. Próbáltam beilleszkedni a képbe, ami nem volt könnyű, először is hangot kellett váltanom, ahogy korábban játszottam, az itt nem volt elég.

1975 óta volt a Liszt Ferenc Zeneakadémia egyetemi tanára. Kétszeres Liszt-díjas, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának szólamvezető kürtművésze, a Magyar Fúvósötös, a Budapesti Kamaraegyüttes, a Tarjáni Kürtkvartett alapító tagja.

A magyar zeneszerzők is felfigyeltek Tarjáni különleges tudására, elkezdtek műveket írni neki. Dávid Gyula, Hidas Frigyes, Farkas Ferenc, Soproni József, Láng István is komponált kürtversenyt. Szólistaként játszott szinte minden komoly zenekarral, a Royal Filharmonikusoktól a Berlini Filharmonikusokat beleértve, a Moszkvai Szimfonikus Zenekarig, fellépett többek között a New York-i Carnegie Hallban is, ahol Richard Strauss második kürtversenyét játszotta (előtte csak Dennis Brain lépett fel ott ezzel a művel). Szólózott Leopold Stokowski, Charles Münch vezénylete alatt, ő volt Ferencsik János első rézfúvós szólistája. Lehel György karmesterrel háromszor utazták végig Amerikát Strauss második-, Mozart harmadik kürtversenyével, Láng Kürtkoncertjével.

Ebben a szakmában az a nehéz, hogy elsősorban nekünk, kürtösöknek többféle arculatunk kell, hogy legyen. Akár egy színész, akire azt mondják: drámai színész, epizodista, vagy karakterszínész… Ezt nekünk mind tudni kell. Máshogyan kell fújnunk szólóban, máshogy zenekarban, a fúvósötösben, vagy a rézfúvós együttesben, szóval egy „több arcú színésznek”, azaz nagyon képzettnek kell lenni, ha valaki jól akarja művelni a szakmáját.

Több tucat szóló- és kamaralemezfelvétele jelent meg. Fellépett Luxemburgban (1978), Pekingben (1983), Münchenben (1984), Prágában (1986), Sydney-ben (1999).

1975-ben Érdemes Művész, 1980-ban Kiváló Művész, 2004-ben pedig Bartók-Pásztory-díjat kapott.