2016. december 6-án Székelyföldről, Gyergyóból érkeznek zenészek a Fonóba, köztük az 1944-es születésű Bartalis Ferenccel, aki már húsz évvel ezelőtt is muzsikált itt, az Utolsó Óra Program gyűjtésén, mely akkor két gyergyói zenekarral készült: a damuki román muzsikusok két hegedű és gardon felállásban játszottak, Gyergyócsomafalváról pedig két magyar hegedűs, cimbalmos, nagybőgős és furulyás érkezett.
Gyergyó viszonylagos elzártsága sok ősrégi dallamot őrzött meg – Bartók, Kodály és Molnár Antal gyergyói gyűjtéseihez köthető a pentatónia felfedezése a magyar népzenében –, de olyan népdalokat is megtartott a hangszeres és énekes zenei hagyományban, melyeket Erdély más területein is használtak.
Gyergyóban már Bartók Béla is járt, a kezdetek kezdetén felfigyelt a székely dallamokra, melyekben a magyar népzene legősibb rétegeit vélte felfedezni. “A régi magyar népdalok kutatója minden erőfeszítése dacára már akkor jobbára városi eredetű műdalokat talált, úgy tűnt, a népi élethez kapcsolódó zenekultúra az utolsó óráját, sőt talán utolsó perceit éli.” A századeleji gyűjtőútjának tapasztalatait a Gyergyó-kilyénfalvi párbeszéd címmel leírt levelezéséből ismerhetjük meg, melyet Geyer Stefinek címzett. “Az általa gyűjtött, gazdagon díszített pentaton dallamok nagy részét, de különösen magát a díszített éneklésmódot ezen a területen már csak a Gyimesekben találjuk meg”. “Sőt ezt az előadásmódot és repertoárt napjainkban románosnak, legjobb esetben csángósnak tartják a székelyek. Ez a jelenség tulajdonképpen beteljesedése annak a folyamatnak, amelyet a régebbi dallamrepertoár pusztulásával kapcsolatosan Bartók tapasztalt és Gyergyó-kilyénfalvi párbeszédben leírt.” (Pávai István)
A gyergyói székely telepek népi kultúrája a korán megindult városiasodás ellenére még a 20. századig is megtartott számos ünnepi rítust. Leírásokból az is köztudott, hogy Gyergyóban használatban volt egy kevesek által ismert népi hangszer, az ütőgardon. Gyergyóban – talán a vidék szegénysége miatt – hagyományosan kevés zenészt alkalmaztak még a nagyobb lakodalmakban is. “Még a háború előtt is tanúja lehettem, hogy jómódú székely lakodalomban egyetlen szál cigány szolgáltatta a tánczenét mindenki megelégedésére” – írja Kodály. Ez a hetvenes, nyolcvanas években is így maradt, szemben például a kalotaszegi lakodalmakkal, ahol gyakran 7-8 zenész is muzsikált. Mire a modernebb technikai eszközök is megjelentek, melyekkel a gyűjtők megörökíthették volna a zenei régiségeket, a hangszeres népzenét eredeti formájában kiválóan játszó cigányzenész-családok és a régi népdalokat még ismerő asszonyok eltűntek, a régies jellegzetességek már jobbára csak a román zenében voltak megfigyelhetőek, a gyűjtőknek a magyar nóta általános, mindent elborító népszerűségével kellett szembesülnie.
Szerencsére szinte hiánytalanul vette át a cigányoktól a helyi hagyományos hangszeres zenét egy új generáció, székely parasztok vagy gazdálkodók gyermekei. Habár nem muzsikálásból éltek, mint valaha a cigányok, és a korábbi virtuóz hegedülés náluk már ritkább esetben volt hallható, a klasszikus gyűjtések század elején felvett anyagát ma is hiánytalanul tudják. Az Utolsó Óra gyűjtése ezt a hagyományos játékot dokumentálta 1998-ban. A felvételeken egy gyergyócsomafalvi gardont hallhatunk. Ez a klasszikus gyimesi típushoz képest egy sokkal testesebb, úgynevezett kávás gardon, csellószerű arányokkal. Mély hangjának, tonális hangolatlanságának köszönhetően egyértelműen ritmikus, dobfunkciót lát el a zenekarban. A felvétel azonban bizonyos értelemben rekonstrukció: a gardont adatközlőink már rég nem használják, csak a gyűjtés kedvéért vették elő a padlásról.
Bartalis Ferenc prímás mellett a tervek szerint egy furulyás, hegedűs, cimbalmos, harmonikás, valamint bőgős is érkezik a Fonóba a gyergyói zenészekkel tartandó Jubileumi gálára. A hangszerösszeállítás tekintetében érdemes lesz megfigyelni, hogy a hagyományban modernnek számító zenekari felállás milyen módon prezentálja Gyergyó régies zenei hagyományait, a furulyajáték pedig bizonyára a legjobban tudja kifejezni azt a zenei világot, melyre Bartókék még rátalálhattak. Az újabb keletű zenei jellegzetességek megismerése szintén értékes felfedezés: több száz év zenei hagyományai és a modernizáció által beáramló urbánus kultúra stílusai olvadnak egybe.
