Andocs község Somogy megyében, a Tabi járásban, körülbelül félúton Szántód és Kaposvár között található. Híres Mária-kegyhely. Kisgyermek korának néhány évét, kétéves kora után Andocson élte Sárdy János. Emléktábláját a Polgármesteri Hivatal homlokzatán találjuk.
Édesapja a közeli Mexikópusztáról származott. Házasságkötése után Nagykónyiban élt kis családjával, ahol szatócsboltjuk volt. Ott született 1907-ben, második fiúként a híressé vált énekes. Miután a bolt tönkrement, a család Andocsra költözött, ahol az apa ugyancsak bolt üzemeltetésével próbálta fenntrartani családját. A nagyszülők ekkor még éltek Mexikópusztán; a kisfiú sokat volt náluk is testvérével.
Korai emlékeiről így vallott:
Első emlék: üzletből nyíló ajtó, hosszúkás szoba egy ablakkal (raktár lehetett). Ágyból kihúzható supedliban aludtunk bátyámmal. Igen jól éreztük magunkat. Mindig énekeltünk, ha este kihúztuk. (’Supliban lakik a János.’) Aztán becsukták a boltot. […] Mi gyerekek sokszor kimegyünk Mexikópusztára, ahol a nagypapa szép fehér bajuszú, nagymama kövér és nehezen jár.
Mexikópusztához egy lábjegyzet:
Magyarországon több helységet neveztek el Mexikóról, valószínűleg Ferenc József öccse, Miksa mexikói császár révén lett közismert a név. Az Andocs melletti Mexikópuszta korábban a veszprémi püspökség birtoka volt, az ő cselédeik éltek ott. A téesz-szervezések után néptelenedett el.
A bolt bizony Andocson is tönkrement… Ismét Sárdy János mesél:
Édesapám bótos volt, szegény. Falun volt egy üzlet, ahol a kocsikenőcstől a lámpabélen meg a petróleumon keresztül minden kapható volt. Ilyen kis üzlete volt szegénynek. Értett a dologhoz, nagyon tudott bánni a vevőkkel. Kedves ember volt, jókedvű, kicsit túl kedves is, nótás, amit a mama nem nagyon szeretett, és sok baj származott belőle…
Bános Tibor Sárdy Jánosról szóló könyvében így festette le a későbbi bonviván első találkozását a zenével:
Apja önkéntes tűzoltóparancsnok is volt Andocson. A szobájukban a falon függött egy sárga réz trombita. A két fiú gyakran fel-felmászott egy székre, mert csak így tudták a trombitát elérni, és belefújtak. Ez a művelet azért volt számukra izgalmas, mert a trombita ilyenkor mindig adott egy hangot. Apjuk mosolyogva figyelte őket, aztán megajándékozta fiait egy hegedűvel. Nem kis áldozatvállalás volt ez részéről. Később a helyi cigánybandától kölcsönkérte a cimbalmot, hogy ezt is kipróbálják a fiúk. A jószívű boltosnál lehetett hitelbe is vásárolni — a bolt csődbe ment, s hamarosan Törökkoppányba költözött a család.
Ott sem maradtak sokáig… Sárdy gyermekkora meglehetősen hányatott volt elsősorban – mint ahogy Sárdy is utalt rá – a családfő nyughatatlan életmódja miatt. Ennek ellenére ragaszkodott apjához, s amikor egy időre nagybátyjáékhoz kerültek testvérével, hazakönyörögte magát szüleihez… Erről Bános Tibor könyve mellett a Színészkönyvtár oldalán is olvashatunk.
Sárdy később is visszajárt Andocsra rokonaihoz nyaralni. Mivel nem tudták felderíteni sem gyermekévei helyszínének, sem rokonai házának helyét, emléktábláját 2002 nyarán a Polgármesteri Hivatal falán helyezték el. Gyaníthatóan az üzlet, a falu egyetlen szatócsboltja és a belőle nyíló kis lakás a település központi részén lehetett, talán nem messze onnét, ahol most a tábla látható.
Felirata:
„RÓZSALEVÉL, FELKAP A SZÉL…”
SÁRDY JÁNOS ÉRDEMES MŰVÉSZNEK A MAGYAR SZÍNHÁZ- ÉS FILMMŰVÉSZET FELEJTHETETLEN HŐSSZERELMESÉNEK AZ ITT TÖLTÖTT GYERMEKÉVEI EMLÉKÉRE.
KÉSZÍTETTE A SOMOGY MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT
ANDOCS KÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA
2002
Sajnos, sem a község, sem könyvtárának vagy más intézményének honlapja nem terjeszti még egy fényképpel sem a művész emlékezetét…
