Két igazi csemege foglalja el 2018 első Gramofon-toplistájának harmadik helyét: a finn zeneszerzőnő, Kaija Saariaho a japán nó színház két történetét dolgozta fel operai formában, Barabás Lőrinc pedig a Bigateque orosz jazz-szextett lemezén működött közre.
A Távoli szerelem kontinenseken átívelő sikere után Kaija Saariaho ismét a színpad felé fordult. Only the Sound Remains című darabja a Holland Nemzeti Opera felkérésére készült, amszterdami bemutatóját fényes diadal kísérte 2016 tavaszán. Még annyira sem „hagyományos” opera, mint a Távoli szerelem, sőt határozottan távol tart magától minden tradicionális európai dalszínházi mintát. Áttört, finom szimbolikájú, magas intellektust és komoly szellemi befektetést igénylő darab, mely nem csupán az előadókat állítja szokatlan fizikai feladat elé, de próbára teszi még a képzettebb befogadót is.
Voltaképpen nem egy, hanem két színműről van szó, melyek csupán két énekest foglalkoztatnak,
teljes létszámú szimfonikus zenekar helyett pedig egy vonósnégyes, egy szintén négy tagból álló énekegyüttes, valamint három hangszeres (kantele, fuvola, ütők) együttesét írja elő. A japán nó színház két történetét viszi színpadra: előbbiben egy lantjátékos, a másikban egy halász a főhős. Őket Davóne Tines amerikai basszbariton jeleníti meg, akihez Philippe Jaroussky csatlakozik, az előadás rendezője pedig a sokat látott Peter Sellars. Saariaho zenéje mindenekelőtt a nyugati tradíció tagadására épít, kifejezésmódja végletesen letisztultnak hat, mégis elsősorban elidegenítő hatású.
A szöveg és a cselekmény nem értelmezhető a megszokott operai keretek között, amennyiben a nó színház nem a szöveggel magyarázott cselekményre, hanem mozgás, érzés és gondolkodás összetett ötvözetére épít. A színpadi mozgás lényege egyfajta lassú és pontos, szertartásos színpadi viselkedést követel, melyben Tines és Jaroussky pazar teljesítménnyel szolgál hangilag és színészileg egyaránt.
Ahogyan a Gutenberg-galaxist, a nyomtatott könyvet szerencsére nem tüntette el teljesen az internet, ugyanúgy a hangfelvétel-készítés és -kiadás online korszakában sem szűntek meg a fizikai hanghordozók. Sőt, az értékteremtő zenei műfajokban a kézbe vehető, szép grafikával és minőségi booklettel kínált hanglemez az elmúlt időszakban Európa-szerte felértékelődött.
A Gramofon havonta jelentkező összeállítása szubjektív toplista: ebben a hónapban mi ezeket a lemezeket hallgatjuk legszívesebben a szerkesztőségben.
Szerencsés találkozásnak lehetünk tanúi az orosz Bigateque és Barabás Lőrinc közös lemezét hallgatva. A dark jazz, mint kategóriai megjelölés ma még szinte csak szakmai körökben elterjedt, noha már lassan tizenöt éve, hogy először találkoztunk e szóösszetétellel. Ebben a műfajban a jazz improvizatív elemeit az elektronikus ambient down tempo lüktetésével, meditatív hangulatával kombinálják. A Bigateque azonban a hangsúlyt nem is az elektronikára, mint inkább az együttzenélés dinamikájára helyezi. Törekvéseik e szempontból abszolút egybevágnak Barabás Lőrinc kvartettjének zenei felfogásával. Ambient-muzsika lévén a közép- és az annál is lassabb tempók dominálnak. A témák sokszor nehezen megfoghatók, hiszen a számok főleg (igen sötét, elvágyódó vagy magányos) hangulatokból építkeznek.
Az ilyesfajta kollektív zeneszerzés absztraktnak hangozhat, pedig cseppet sem az: az együttes tagjai itt egyszerre individuumok, akik egy-egy erőteljesebb „megindulással” alakíthatják is a folyamatokat, vagy dönthetnek úgy, hogy alázatosan egymás játékára építkeznek. A lemezanyagon inkább az utóbbi felfogás érvényesül, épp ezért nehéz lenne kiemelni egy vagy több domináns hangszerest, ám a pontot az i-re azért mindenképpen a két trombitás, és főleg Barabás Lőrinc játéka teszi fel, akinek ez a stílus egyszerűen a vérében van. A Miles Davis-re jellemző sound, minimalista felfogás erősen érezteti hatását. Kevésbé hangsúlyosan, de jelen van a fiatal Elena Folk ízléses fuvolajátéka, míg a ritmusszekció visszafogottan kísér: biztos dob-basszus kooperációt és kellemes billentyűjátékot hallhatunk. A Barabás Lőrinc Quartet rajongóinak kötelező darab, de akik nyitottak az ambientre és kedvelik az improvizatív acid jazzt, azoknak is bátran ajánlható a Jericho.
Cím: Bigateque és Barabás Lőrinc: Jericho
Kiadó: Mars Records
katalógusszám nélkül
Cím: Kaija Saariaho: Only The Sound Remains
Kiadó: Erato/Warner – Magneoton
Katalógusszám: 019029575395