A Margit (ma Bem) rakpart és a Fő utca között építtette fel palotáját a 19. század végén Hubay Jenő hegedűművész. Néhány fontos terme, amely a második világháborús pusztítás után megmaradt, napjainkban helyreállítva látható.
Hubay muzsikus családból származott, apja neves hegedűtanár, zeneszerző, karmesterként Erkel kollégája volt. Az ifjú Hubay (eredetileg Huber) Jenő egészen ifjan Liszt Ferencet is lenyűgözte hegedűjátékával. Huszonhárom éves korában már a brüsszeli konzervatórium hegedűtanszakának vezetője volt. 1886-ban hazatért Magyarországra, hogy elhunyt apja örökébe lépjen a Zeneakadémián. 1894-ben, több évi kényszerű várakozás után, spanyol arisztokrata származású leendő apósa tiltakozása ellenére feleségül vette Cebrián Róza grófnőt. Gyermekeik: Andor és Tibor (László fiukat kicsi korában elveszítették).
A Duna-parti karcsú, négyemeletes, reneszánsz stílusú Hubay-palota 1898-ra lett készen, s csaknem negyven éven keresztül szolgált a házassága révén a főnemességgel rokoni kapcsolatba került, majd maga is nemességet kapott művész és családja életének reprezentatív hátteréül.
A személyes lakrészek és a zeneterem a Duna felőli oldalon helyezkedtek el, a zeneterem szerencsére kicsit beljebb, védettebb helyen. A Fő utcai részt bérházként hasznosították, illetve arra néztek a családi gyerek- és hálószobák. Idővel a negyedik szinten alakították ki Hubay képzőművésszé lett fia, Hubay Cebrián Andor műtermét. Ő nősülése után a ház harmadik emeletén élt norvég származású feleségével. Hubay menye szerencsére megírta emlékiratait: a magyar nyelven is megjelent kötetben sok érdekeset olvashatunk arról is, hogyan zajlott az élet a Hubay-palotában.
Az évek folyamán a palota berendezése mindig szebb lett; a falakat régi és modern mesterek képei díszítették (Cranach, Rembrandt, László Fülöp) harmonikus összhangban az antik bútorokkal. A földszinti nagy ebédlő, Hubay gótikus dolgozószobája, Hubayné empire szobája, a zöld szalon a Munkácsy-gyűjteménnyel – közte a Mozart halála egyik változatával – gyakran szerepeltek a korabeli sajtóban.
A palota leghíresebb helyisége a fehér zeneterem volt, velencei csillárokkal és falikarokkal, s a Bösendorfer gyártól ajándékba kapott fehér jávorfa zongorával, amelyet kifejezetten ide, ennek a teremnek a méretéhez, akusztikájához és látványvilágához terveztek.
Hubay Jenő 1919-ig a Zeneakadémia hegedű és kamarazene tanszakának vezetője, majd 1920-1934 között rektora volt. Palotájában megfordult és muzsikált számos később világhírűvé vált növendéke: Vecsey Ferenc, Szigeti József, Ormándy Jenő, Geyer Stefi és mások.
A növendékek házimuzsikálása mellett Hubay 1920-tól vezette be híres zenedélutánjait, melyeket 1925 után többnyire a rádió is közvetített.
A körülbelül 150 főnyi közönséget befogadó zeneteremben évente mintegy négy-öt ilyen hangversenyt rendezett. Ezek szokásos felépítése kamarazene–énekszám–kamarazene volt. A Hubay-vonósnégyes a legszebb klasszikus és romantikus kvartetteket adta elő, vagy kiegészült kvintetté, szextetté. Az énekszámokban felvonult az Operaház szinte minden jeles énekese. Természetesen Hubay maga volt ezeknek a délutánoknak központi szereplője, de mindig szívesen mutatott be fiatal tehetségeket: Fischer Annie-t, Kentner Lajost. Az akadémista Bartók Béla tehetségét is hamar felismerte, többször meghívta. Bartók azonban nem szívesen jött, nem szerette a ház főúri légkörét, bár mint hegedűművészt tisztelte Hubayt.
A délutáni hangversenyeken felolvasások is elhangzottak: Mécs László mondta el saját versét, Szomory Dezső olvasott fel, Jászay Mari és Márkus Emília szavalt. Az összejövetelek egyúttal a társasági élet nevezetes eseményei is voltak: gyakran megjelent József Ferenc főherceg, Auguszta hercegasszony, Horthy Miklós, Apponyi Albert és sok más ismert közéleti személyiség. Törekvése volt Hubaynak a politikusok, állami és egyházi vezetők, illetve a művészek közti jó kapcsolatok építése e rendezvényekkel is. Cenner Mihály színháztörténész emlékezései szerint a rakparton még a villamossíneket is áthelyezték, hogy a méltóságok autói kényelmesen tudjanak a palota előtt parkolni…
Hubaynak mint a Zeneakadémia rektorának otthonában szinte mindenki megfordult a Magyarországra látogató híres zeneszerzők, előadóművészek közül: Bronislaw Huberman, Erich Kleiber, Jan Kubelik, Vincent d’Indy, Bruno Walter, Jascha Heifetz, Pietro Mascagni, Ottorino Respighi, Arturo Toscanini, Yehudi Menuhin, Josep Krips, Alfred Cortot, Beniamino Gigli és mások. Amikor Richard Strauss 1932 októberében Budapesten járt, tiszteletére Hubay zenedélutánt rendezett, ahol ők ketten közösen is muzsikáltak.
Hubay Jenő 1937-ben bekövetkezett halála után két évig csendes volt a ház. De a Mester tisztelőiből még az 1930-as évek elején megalakult Hubay Jenő Társaság tagjai kezdeményezésére 1939-től újra felcsendült a muzsika a zeneteremben, s 1944 tavaszáig ismét évi négy-öt zenedélutánt rendeztek Hubay szellemében. Az utolsót a már nagybeteg özvegy tiszteletére, aki 1944 novemberében hunyt el.
A ház 1945. február 8-án bombatalálatot kapott és Duna felőli oldala súlyosan megsérült: a homlokzat beomlott, az utcára néző szobák, valamint a főbejárat megsemmisültek. Szerencsére a védettebb helyen lévő zeneterem megmaradt. A háború után a palotát államosították, megmaradt helyiségeiből bérlakásokat alakítottak ki. A zenetermet és két mellette lévő helyiséget sokáig irodaként használták. 1997-ben a Fő utcai homlokzatra emléktábla került. A megsérült rész lebontása után a Duna-parti rész egészen 1990-ig foghíjtelek volt, majd felépült rajta Budapest egyik első magántulajdonban levő szállodája, a Hotel Victoria. Tulajdonosai 2007-ben megvásárolták és felújíttatták a Hubay-palota szomszédos, első emeleti megmaradt helyiségeit: a fából épített eredeti lépcsőházat, a legendás fehér zenetermet, a társalgót és a zöld szalont. Mára e helyiségek nagyjából eredeti pompájukban csodálhatók meg. Itt több, mint húsz fényképen nézegethetjük végig az épületrész mostani állapotát.
A helyiségek bérbe vehetőek, a zeneteremben újra rendeznek hangversenyeket. A híres fehér Bösendorfer zongora is előkerült, ma a Zenetudományi Intézet Zenetörténeti Múzeumában tekinthető meg.
Források:
Adalékok a Víziváros történetéhez I. Bp. Budapesti Városvédő Egyesület, 1991
Hubay Cebrián Andor: Apám, Hubay Jenő. Bp. Ariadne, 1992
Hubay Cebrian, Edle Astrup: Töretlen akarattal. Bp. Európa, 2007
Gombos László: Hubay Jenő. Bp. Mágus, 1998
Halmy Ferenc – Zipernovszky Mária: Hubay Jenő. Bp. Zeneműkiadó, 1976
www.hubayzeneterem.hu
