A tengerentúlon is nagy érdeklődés övezi a most bemutatott produkciót, amelyben 35 év után először szerepelnek nem fekete énekesek.
BUDAPEST – A Magyar Állami Operaház új Porgy és Bess produkciója Magyarországon és külföldön is feltűnést keltett. A szombaton bemutatott előadásban, mely még három további alkalommal látható, többségében fehérekből álló társulat lépett színpadra egy, a szerzők által fekete előadóknak szánt műben.
A mérföldkőnek számító, 1935-ben bemutatott opera, mely egy regény s az abból készült színmű alapján készült, a dél-karolinai Charleston egy képzeletbeli afroamerikai közösségében, a Catfish Row-n játszódik. A történet egy rokkant koldus és egy kábítószerfüggő nő szerelmi története egy erőszakkal és rasszizmussal küzdő nyomornegyedben. Az új budapesti produkcióban a cselekményt egy repülőtéri hangárban lévő menekülttáborba helyezték át hely- és időmegjelölés nélkül.
A fehér énekesek szerepeltetése ellentétes George és Ira Gershwin nyilvánvaló szándékával, jogörököseik ki is kötötték, hogy az operát csak fekete előadókkal lehet előadni. A döntés a rasszok ábrázolásával kapcsolatos kérdéseket vet fel, és jól mutatja, mennyire másképp gondolkodnak minderről az Egyesült Államokban és itt, Közép-Európában.
Míg George Gershwin 1935-ben visszautasította a Metropolitan Opera kecsegtető ajánlatát, hogy bemutathassák a Porgy és Besst, akárcsak az énekes, Al Jolson azon szándékát, hogy előadhassa a darabot, mivel mindkettő feketére maszkírozott fehér művészekkel vitte volna színre. A Magyar Állami Operaház ennek ellenére a ’70-es, ’80-as években 144 előadást tartott ebben a formában. Bár a mostani produkció legtöbb előadója fehér, nem mutatkoznak feketének.
Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója elmondta, hogy a Gershwin-jogok kezelőjével, a New York-i Tams-Witmark ügynökséggel kötött szerződés nem tartalmazott semmiféle korlátozást a szereposztásra nézve. Felidézve a tárgyalásokat, Ókovács rávilágított: „Jelezték, hogy csak feketék léphetnek fel az előadásban, más nem történt”. „Nem láttuk a szerződésben” – tette hozzá. „Megvan a szerződésünk, de ez a szövegezés hiányzik belőle.”
Mégis, a Tams-Witmark ügynökség arra utasította az Operát, hogy minden nyomtatott anyagukon tüntessék fel, hogy a darab bemutatása nem engedélyezett, „és ellentétes a mű színrevitelének követelményeivel”. Ezt az ügynökség is megerősítette, további kérdésekre azonban nem kívántak válaszolni. Az idézett mondat meg is jelent az operát népszerűsítő reklámokon szerte a városban.
Ókovács szerint a színrevitel lényege, hogy „a kontextusból kiemelve, az opera egy konkrét helyhez se legyen köthető.” Habár a helyszínt repülőtéri hangárnak ábrázolják, emlékeztet valós helyzetekre, melyeket 2015-ben láttunk egy budapesti pályaudvaron. Migránsok és menekültek táboroztak ott hetekig, mielőtt továbbálltak más országok felé. Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke és az általa vezetett jobboldali kormány azóta is támadja az Európai Unió migránsügyi politikáját, mely a tagállamoktól a menekültkvóta visszaállítását követeli. Múlt héten, a V4-ek találkozóján, mely közép-európai államok szövetsége, Orbán azt nyilatkozta: „Nem szeretnénk migránsok célországává válni.”
A magyar média nagyban támogatta Ókovács azon törekvését, hogy több évtizedes kihagyás után visszahozzon egy népszerű művet. Az Origo, egy kormányközeli hírportál a következő szalagcímmel közölt egy cikket: „Csak feketék szerepelhettek ebben az operában rasszista korlátozás miatt.” A Színház online magazin üdvözölte, hogy a Magyar Állami Operaház „megpróbálja megtörni a jeget” azáltal, hogy „kiváló magyar énekesekkel” viszi színre a művet.
Több konzervatív újságíró, köztük a Magyar Nemzet című napilap szerzője is kifogásolta a „politikai korrektséget”, mely az opera előadását csak feketékkel engedi. „A politikai korrektség lassan felfalja sz esztétikumot.”
Almási-Tóth András, a darab rendezője azt nyilatkozta a Színház.org-nak, hogy „míg az előadói, színpadra viteli megoldások mára megújultak – hiszen máshogy játsszuk, énekeljük és szcenírozzuk Puccinit, mint 50 évvel ezelőtt –, ez az opera mindebből kimaradt, és nagyon steril a megvalósítása: csakis a Catfish Row-n és a ’30-as években játszódhatott, amitől átszövi egyfajta meseszerűség, és kiveszett belőle a valódi élet.”
Dr. Ronald Crutcher, a Richmondi Egyetem elnöke, afrikai-amerikai zenetudós egy telefoninterjú során „izgalmas” gondolatnak nevezte, hogy a Porgy és Besst más környezetbe ültessék át. Azonban hozzátette, „nehéz elképzelni azt az ötletet, hogy a történetet bevándorlók küzdelmeként értelmezzük újra. Ez az ikonikus mű egy Amerika számára különösen fontos időszakban született” – tette hozzá.
Magyarországon persze vajmi keveset tudnak erről. A szombati bemutatón a közönség soraiban ülő 69 éves Kertész Ádám professzor bevallotta, hogy nem ismeri az opera történeti hátterét. „Fogalmam sem volt minderről – mondta. De a zenéjét nagyon szeretem. Jól emlékszem ugyanitt az 1983-as Porgy-előadásra is. Az énekesek feketére festve énekeltek, de nem tudtuk, hogy ez Amerikában mást jelent. Nekem csak a zene maradt meg.”
(Alexandra Ivanoff írása, via The New York Times)
