Mit keres egy ezeréves épület a forgalmas út kellős közepén? A Via Lorenteggio elválasztó sávjában egy apró kápolna található, amely dacolva a pöfékelő autókkal, metróépítéssel és a városfejlesztéssel még ma is áll.
A nyolcadik milánói püspöknek, Szent Protáznak szentelt kápolnára vonatkozó források hiányosak és sokszor ellentmondásosak. A lapos tetős, téglalap alaprajzú teremből és egy félköríves apszisból álló épületet valószínűleg a bencés rend építtette 1000 körül a középkori város falán kívül az ott lakó és dolgozó falusiaknak.
A lombard román stílusú, öt lépésből bejárható kápolna belsejébe kevés fény jut be a lőrésszerű ablakokon keresztül. Az imaház falát díszítő freskók különböző korokból származnak: a szentekkel és angyalokkal körülvett Madonna (Madonna del Divino Aiuto) a XVII., a Keresztrefeszítés töredék és a Sienai Szent Katalin a XV., a festett drapéria pedig a XI–XII. századra tehető.
A kápolna falai között nem csak a helyi földművesek, hanem apácák, pestises betegek, sőt a legenda szerint Rőtszakállú Frigyes német-római császár is megfordult. Napóleon korában fegyverraktárnak használták, majd a második világháború után fokozatosan elhagyatottá vált. Ekkortájt született az épület beceneve a „la gesa di lusert,” ami a helyi dialektusban annyit tesz, hogy a „gyíkok templomocskája,” utalva arra, hogy a kápolnát már csak a kis hüllők látogatták. Az épületet többször majdnem lerombolták, hogy ez mégsem történt meg, az nagyban Ugo Weiss érdeme, aki az ötvenes években kijárta, hogy védetté nyilvánítsák.
Mivel ritkán szerepel az útikönyvekben és távol esik a turisták által megszokott útvonalaktól, kevés külföldi ismeri. A helyiek azonban büszkék rá, és 2013-ban létrehozták az Amici della Chiesetta di San Protaso al Lorenteggio nevű kulturális egyesületet, amely gondoskodik a kápolna védelméről, megőrzéséről és népszerűsítéséről. Az egyesület elnöke, Paola Barsocchi szerint az imaház ma sem vesztette el teljesen vallásos jellegét, erről tanúskodnak például a Mária tiszteletére elhelyezett virágok és mécsesek.
A reggeli dugóban az emberek két dudálás között megcsodálják az épület gömbölyű hátát és a hozzávezető platánokkal övezett sétányt. Pont úgy, mint a Szentendrei út közepén húzódó római vízvezetékpillérek maradványait a budapestiek.
A kápolna előzetes egyeztetés után látogatható.
A képek a szerző felvételei az utolsó előtti kivételével.
