Szerző: Farkas Mariann

A festőfejedelem Guido Reni utódja, a Guercino néven ismert Giovanni Francesco Barbieri (1591–1666) műveiből nyílt kiállítás november 9-én Cento város két helyszínén (Pinacoteca San Lorenzo és Rocca). A megnyitó időpontja jelképes, ekkor született ugyanis az itáliai barokk mester egyik leginkább elismert kutatója, Sir Denis Mahon művészettörténész. A mintegy 79 művet, köztük számos saját kezű freskót, festményt és rajzot felvonultató tárlatot Daniele Benati kurátor rendezte a festő szülővárosában, amely számos más környező településhez hasonlóan jelentős kárt szenvedett a 2012-es földrengések során. Az „Emozione barocca. Il Guercino a Cento” című kiállítás célja Guercino változatos és termékeny életművének bemutatása Cento város műgyűjteményének és…

Az ősz egyik legizgalmasabb izraeli képzőművészeti eseményének a negyedik Jeruzsálemi Biennále ígérkezik, amely jom kippur után, október 10-én kezdődik és november 28-ig tart. A dinamikusan növekvő és egyre népszerűbb Jeruzsálemi Biennále megálmodója és művészeti igazgatója a közgazdász-filozófus Ram Ozeri. A kezdeményezés célja a kortárs művészet, valamint a zsidó hagyomány, gondolatvilág és szellemiség keresztmetszetének feltérképezése hivatásos, zsidó és nem zsidó képzőművészek és kurátorok segítségével. Az első, 2013-as biennále résztvevőit főként izraeli művészek alkották, akik a kortárs zsidó képzőművészet mibenlétére és létjogosultságára keresték a választ. A Dávid-torony köré szervezett második biennále középpontjában Moshe Zabari retrospektív kiállítása állt, míg a harmadik, „Watershed” (Vízválasztó)…

Hogyan vészelték át a Brera képtár műkincsei a bombázásokat és Benito Mussolini fasiszta uralmát? Miért kellett távoznia több évtizednyi munka után posztjáról Ettore Modigliani igazgatónak 1935-ben, és milyen kihívásokkal kellett szembenéznie utódjának, Fernanda Wittgensnek a háború előtt és után? Ilyen és hasonló kérdésekre is választ kaphatunk Paolo Bacilieri júniusban megjelent Ettore és Fernanda című képregényében, amely a 20. századi olasz művészettörténet-írás egyik legkülönlegesebb mester és tanítvány kapcsolatát beszéli el. A kiadvány további érdekessége, hogy jórészt közösségi összefogásból, a Brera képtár és a milánói múzeumok baráti köre támogatásának köszönhetően jött létre. A széles látókörű Ettore Modigliani (1873–1947) nevéhez fűződik többek között…

Berlin az 1920-as évek Németországának egyik legmeghatározóbb kulturális központja volt, ahol számos zsidó származású orosz művész és értelmiségi tevékenykedett. A nemzetközi avantgárd képzőművészet előremozdítása mellett a jiddis és héber nyelvű zsidó folyóirat lapkiadásban is aktív szerepet vállaltak.[1] Az eddig ismert legkorábbi héber nyelvű, művészetnek szentelt zsidó folyóirat, a Rimon szintén ebben a miliőben született 1922-ben. Az úttörő kezdeményezés mögött két orosz tudós, Mark Wischnitzer és felesége, Rachel Bernstein-Wischnitzer álltak. A zsidó művészetet az egyetemes kultúra szerves részeként értelmezték, és arra törekedtek, hogy ötvözzék a múlt és a jelen illetve a zsidó és az egyetemes kultúra különböző rétegeit.[2] Így kerülhettek egymás…

A mintegy félórás Kis diktátor című rövidfilmet (2015) Nurith Cohn rendezte, középpontjában a Holokauszt-emlékezet, az öregkor, valamint a családon belüli kulturális és generációs konfliktusok állnak. A rendező a jeruzsálemi Maaleh Film School növendéke, amely képzései között a hagyományos filmrendező és forgatókönyvíró szak mellett a videó-terápia és az ortodox nők számára kialakított program is megtalálható. A film nemcsak címében, hanem számos jelenetben felidézi és újraértelmezi Charlie Chaplin fogkefebajszos diktátorát. A Jeruzsálemben élő vallásos történelemprofesszor, Yossi Kleinmann Benito Mussoliniről tart előadást –  nem túl sok sikerrel. Tekintélyt parancsoló kisugárzásra vágyik, azonban a hallgatóin túl a családtagjai is átnéznek rajta. Igazi papucsférj, aki…

A tavalyi római Andy Warhol-kiállítás után idén ismét tárlatot rendeztek Olaszországban a pop-art témakörében. A milánói Palazzo Lombardia épületében látható MILANO POP. Pop Art e dintorni nella Milano degli anni ’60/’70 című kiállítás az 1960-as és 1970-es évek olasz művészetébe enged betekintést. A mintegy 50 művet felvonultató tárlat főszereplői a pop-art irányzathoz kötődő milánói művészek, akik mellett olyan jól ismert római alkotók is helyet kaptak, mint Mario Schifano, Mimmo Rotella vagy Giosetta Fioroni. A pop-art amerikai hatásra az 1964-es velencei biennále után terjedt el Olaszországban, és egyik központjává Róma vált. Ugyanebben az évben nyílt meg Milánóban a német Neue Sachlichkeit…

Az art brut atyjának, Jean Dubuffet-nek a nyomdokaiban járó Carlo Zinellinek műveiből rendeztek kiállítást Mantovában. Az 1958 és 1970 között készült harminckét munka a Fondazione Cariverona gyűjteményéből származik, és most először látható együtt a Palazzo Te reneszánsz épületében. A külföldön kevéssé ismert olasz autodidakta művész eleinte egy vágóhídon dolgozott, majd önkéntesnek jelentkezett az 1939-es spanyol háborúba. Pár évre rá pszichés betegséget állapítottak meg nála és számos kezelés után a veronai elmegyógyintézetbe került. Az ötvenes években indított művészetterápia egyik leglelkesebb tagja Zinelli volt, aki akár napi nyolc órát is eltöltött az intézet műhelyében. A siker nem váratott sokáig magára, rajzait 1957-ben…

Alexandriai Szent Katalin mártíromságát ábrázoló mű az észak-itáliai Gaudenzio Ferrari egyik legjelentősebb kései alkotása, amely újra hajdani fényében látható több év után a milánói Brera képtárban. A 2014 őszén megkezdett restaurálás előrehaladását a látogatók is nyomon követhették a műhely átlátszó üvegfalainak köszönhetően. A nagyméretű táblára (331 x 210 cm) olajjal festett mű 1540–1543 körül készült a milánói Sant’Angelo templom Gallarati kápolnája számára. A festmény később magántulajdonba, végül 1829-ben az olasz képtárba került. A restaurálást a fából készült hordozó meggörbülése következtében lepattogzó pigmentek, továbbá a többszöri átfestés és lakkozás alatt eltűnő eredeti színek indokolták. A teátrális jelenet középpontjában térdelő félmeztelen lány…

Miért simul szorosan Lédához a hófehér hattyú? Mi köze van Szent Jeromosnak az oroszlánhoz és miért készítettek portrét egy agárról? Milyen szerepet töltöttek be az állatok a szakrális és a profán művészetben? Ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ a bresciai Palazzo Martinengo Gli Animali nell’arte dal Rinascimento a Ceruti című kiállítása, amelynek középpontjában az itáliai festészet XVI–XVIII. századi állatábrázolása, valamint az ember és az állat kapcsolata áll. A mintegy 80 művet felvonultató tárlat a WWF természetvédelmi szervezet közreműködésével jött létre, és célja, felhívni a figyelmet a biológiai sokféleség fontosságára és a kihalóban lévő állatfajok veszélyezettségére. A tíz részre osztott…

Bécsbe idén nemcsak az újévi koncert, hanem a nagyszabású Bruegel-kiállítás miatt is érdemes volt ellátogatni. Ki gondolná, hogy az izraeli Tibériás mellett fekvő Chukok faluja is tartogathat meglepetéseket a flamand festészet szerelmeseinek? A nyitóképen látható mozgalmas és részletgazdag padlómozaik bal alsó jelenete láttán rögtön az idősebb Pieter Bruegel híres rajza juthat eszünkbe. Az előtérben, egy csónakban ülő férfi a partra vetett gigantikus halra mutat, amelynek hasából megannyi kisebb hal zúdul ki. Ahogy a nagy halak fölfalják a kis halakat, úgy teszik tönkre a hatalmasok a gyengébbeket – tartja a mondás. A különböző nyelveken meghonosodott példázat korábbi görög változata Hésziodosz Munkák…