Berlinben jelenhetett meg a világ első héber nyelvű, művészetről szóló zsidó folyóirata

El Liszickij, Sárkány Worms falainál, 1916 körül, Mahiljov zsinagóga mennyezetfestményének (1740) másolata (részlet), Milgroim, vol. 3 (1923): 8 © Brill 2016-2019

Berlin az 1920-as évek Németországának egyik legmeghatározóbb kulturális központja volt, ahol számos zsidó származású orosz művész és értelmiségi tevékenykedett. A nemzetközi avantgárd képzőművészet előremozdítása mellett a jiddis és héber nyelvű zsidó folyóirat lapkiadásban is aktív szerepet vállaltak.[1]

Az eddig ismert legkorábbi héber nyelvű, művészetnek szentelt zsidó folyóirat, a Rimon szintén ebben a miliőben született 1922-ben.

Az úttörő kezdeményezés mögött két orosz tudós, Mark Wischnitzer és felesége, Rachel Bernstein-Wischnitzer álltak. A zsidó művészetet az egyetemes kultúra szerves részeként értelmezték, és arra törekedtek, hogy ötvözzék a múlt és a jelen illetve a zsidó és az egyetemes kultúra különböző rétegeit.[2] Így kerülhettek egymás mellé Marc Chagall haszid figurái, Leonardo da Vinci vörös krétarajza és a Jüan-dinasztia időszakból származó selyemre festett kínai hercegnő.

Milgroim fedőlapja, vol. 1 (1922), tervezők: Ernst Böhm és Franziska Baruch – forrás: National Library of Israel, Jeruzsálem

Franz Landsberger és Julius Meier-Graefe művészettörténészeken túl olyan jelentős művészek is hozzájárultak a laphoz, mint Henryk Berlewi vagy El Liszickij. A proun elméletet kidolgozó alkotó 1923-ban vázlatokkal ellátott beszámolót írt Mahiljov fazsinagógának festett díszítéséről.

A Rimonnal egy időben indult útnak a jiddis nyelven kiadott Milgroim, amelynek címe a héber változatához hasonlóan gránátalmát jelent.

Az Izraeli Nemzeti Könyvtár munkatársa, Gil Weissblei szerint az ikerújságok nem csak tartalmilag fedték át egymást, hanem vizuális megjelenés tekintetében is számos hasonlóság fedezhető fel közöttük. Valóban, a Rimon első számának tipográfiája a középkori és reneszánsz áskenáz, illetve szefárd kézírásokat idézi fel, míg a címlapon tornyosuló erődített város és a meselényszerű állatok a Haggadák világát elevenítik meg. Nagy szerepe lehetett ebben a művészettörténész szerkesztőnek, Bernstein-Wischnitzernek, akinek szakterülete a középkori illuminált kéziratok voltak.

A szerkesztő, Rachel Bernstein-Wischnitzer lovast ábrázoló rajza, Rimon vol. 1 (1922): 21 – forrás: National
Library of Israel, Jeruzsálem

A teoretikus és szerkesztői munka mellett egy lovast ábrázoló rajzzal is gazdagította a Rimon első számát. A Milgroim fedőlapján is felfedezhető a középkori illusztrációk hatása, azonban a lap alján nyíló tarka virágok és a felette csipegető zöld madár leginkább az orosz és kelet-közép-európai népművészet emlékeivel rokonok. A két borítót Franziska Baruch és Ernst Böhm tervezte. Közülük Baruchot a középkori és reneszánsz betűtípusokban jártas héber tipográfia egyik megújítójaként tartják számon. Nevéhez fűződik többek között a híres német expresszionista alkotó, Jakob Steinhardt Haggadája (1921) arculatának kialakítása valamint a Stam elnevezésű héber betűtípus is.

Rimon címlapja, vol. 1 (1922), tervezők: Ernst Böhm és Franziska Baruch – forrás: National Library of
Israel, Jeruzsálem

Jóllehet a két folyóirat rövid ideig, 1922 és 1924 között jelent meg Berlinben, majd áldozatul esett a weimari köztársaságot sújtó inflációnak és gazdasági válságnak, hatása mindmáig érezhető a művészettörténet-tudományban. Az izraeli Bar-Ilan egyetem héber nyelvű Ars Judaica című kiadványa például a Rimon kései szellemi örökösének tartja magát. A Rimon és a Milgroim számai megtekinthetőek az Izraeli Nemzeti Könyvtár oldalán.

[1] Marina Dmitrieva, Gerald Holden, ” Traces of Transit: Jewish Artists from Eastern Europe in Berlin,” trans. Gerald Holden, Osteuropa 58, no. 8/10 (2008): 149.

[2] Claire Richter Sherman, ”Rachel Wischnitzer: Pioneer Scholar of Jewish Art,” Woman’s Art Journal 1, no. 2 (1981/1982): 44.