Miért simul szorosan Lédához a hófehér hattyú? Mi köze van Szent Jeromosnak az oroszlánhoz és miért készítettek portrét egy agárról? Milyen szerepet töltöttek be az állatok a szakrális és a profán művészetben?
Ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ a bresciai Palazzo Martinengo Gli Animali nell’arte dal Rinascimento a Ceruti című kiállítása, amelynek középpontjában az itáliai festészet XVI–XVIII. századi állatábrázolása, valamint az ember és az állat kapcsolata áll.
A mintegy 80 művet felvonultató tárlat a WWF természetvédelmi szervezet közreműködésével jött létre, és célja, felhívni a figyelmet a biológiai sokféleség fontosságára és a kihalóban lévő állatfajok veszélyezettségére. A tíz részre osztott kiállítás további különlegessége az öt Pitocchetto-alkotás, amelyeket most először láthat a nagyközönség.
A házi kedvenceken és a vadon élő állatokon kívül képzeletbeli lények is feltűnnek a vásznakon. Így kerülhetett egy térbe a lefetyelő macska, a szögre akasztott fácán és a szűz leány az unikornissal. A különféle állatok a szakrális és mitológiai jeleneteken túl zsánerképeken és portrékon is helyet kapnak. A labrador, mint státuszszimbólum tűnik fel az elegáns nemes úr lábánál, Bálám szamáron lovagol, Szent Margitot pedig sárkány kíséri. Az állatok sokszor a kép főszereplőivé válnak, gondoljunk csak a Noé bárkáját vagy Orfeusz történetét megjelenítő művekre.
Megtudhatjuk azt is, hogy miért öltöztették lányruhába az ölebet Pietro Liberi képén, és miért szorongat Cesare Dandini kis Jézusa pintyet a kezében. A tárlat végére az is kiderül, hogy a kutyás szelfi nem a XXI. század újdonsága, hanem a barokk mester, Giacomo Ceruti szakállas öregembere is megörökítette már magát mopszával.
A kiállítás 2019. június 19-ig tekinthető meg.