A szoprán és a tenor rendszerint párt, sőt mi több, álompárt alkot az operaszínpadon – és ez gyakorta így történik a való életben is. A február 10-i Ring Estély két sztárvendége, Roberto Alagna és Aleksandra Kurzak is szép példa erre.
A mediterrán szenvedély és a szláv líraiság találkozása: félszemmel a bulvár felé sandítva akár így is jellemezhetnénk a szicíliai felmenőkkel rendelkező francia tenorista és felesége, a lengyel muzsikusfamíliából származó szoprán párkapcsolatát, amelyet 2016 novemberében, Wrocławban házasságkötéssel is szentesített a két világjáró énekes.
Az egészen bizonyos, hogy Roberto Alagnával kapcsolatban teljesen indokoltan juthat eszünkbe a szenvedélyesség és a délszaki temperamentum,
hiszen arról annyiféle bizonyságot adott már számunkra az ünnepelt tenor pályafutása. Az olasz és a francia repertoár megannyi nagy tenorszerepének érzelmekben és indulatokban gazdag alakítása éppúgy ezt a túláradó jelenséget tette és teszi mindmáig élményszerűvé, ahogyan a művész egyik-másik emlékezetes „civil” kitörése is alkalmasint ezzel a temperamentummal magyarázandó.
A cikk eredetileg az Opera
Magazinban jelent meg.
Ám Roberto Alagnával kapcsolatban az emlékezetes jelzőt mégis kár lenne az utóbbi esetekre pazarolnunk, elvégre a Pavarotti, Domingo és Carreras diadalmas hármassága nyomában fellépő tenoristanemzedék igazi kiválósága ő. Egy nagy operai örökség letéteményeseként, óriások nyomdokába lépve kezdte meg pályafutását, midőn 1988-ban megnyerte a Pavarotti-énekversenyt, s az előzőleg jószerint autodidakta, korábbi tenorok felvételeiből tanuló fiatalember hamar felnőtt a saját tehetsége által rendelt szerepéhez. Félreismerhetetlen és máig gondosan megőrzött hangszíne, elegáns előadói kultúrája, erőteljes színpadi jelenléte, valamint nem mellesleg nyilvánvaló jóképűsége előbb felívelő pályájú üstökössé, majd az új évezredben a kevés igazi operai állócsillag egyikévé avatta Alagnát.
A szenvedélyes vérmérsékletre rácáfolva, a szerepek és fölkérések közt válogató tenorsztár sokkal inkább hideg, semmint forró fejjel dönt, ha a repertoárjáról van szó. Saját hangjának és előadói alkatának legjobb ismerőjeként Alagna következetesen kitart az olasz és a francia repertoár mellett: Don Josétól Kalafig, Gounod operájának Rómeójától Alfano Cyranójáig. Ez utóbbi szerep mindazonáltal már Alagna kísérletező- és fölfedezőkedvét is igazolja, hiszen Domingo mellett leginkább neki köszönhető, hogy néhány éve (új) életre kelt az operaszínpadokon az orráról nevezetes, legendás francia kard- és tollforgató.
Igazi határátlépésekre viszont jószerint csak akkor szánja rá magát Robertissimo, ha egészen személyes közelségébe kerül egy-egy opera. Így 2007-ben, a Marseille-i világpremieren elénekelte Vladimir Cosma Marius és Fanny című operájának férfi főszerepét – miután a filmzenéi révén világhírű szerző ezt eleve számára komponálta. És részt vállalt annak az operának a megszületésében is, amely Victor Hugo Egy halálraítélt utolsó napja című tézisregénye nyomán készült, méghozzá a három Alagna fivér, Roberto, Frédérico és a zeneszerző David közös alkotásaként: ez a mű egyébiránt a 2009-es Mezzo Operaverseny programján is ott szerepelt, a debreceni társulat előadásában. Az említett Cosma-opera ősbemutatóján a női főszerep Alagna akkori feleségének, Angela Gheorghiunak, a 2015-ös operaházi Faust Bál díszvendégének jutott: ők ketten, némi megszakítással, bő másfél évtizeden át birtokolták az operai álompár státuszát, ám 2013-ban kapcsolatuk véget ért.
Ekkoriban lépett be Alagna életébe Aleksandra Kurzak,
a lengyel szoprán, aki az ezredforduló óta haladt a legnagyobb operaházak – és majdani párja felé. Az operaénekesnő anya és kürtös apa zenei tehetséggel többszörösen megáldott lánya Hamburgban fejezte be énekesi tanulmányait, és karrierje is ott, a hamburgi operában állt gyorsan emelkedő pályára – az ekkortájt szuperszonikus sebességgel induló szláv operaénekesnők egyikeként.
Kurzak 2004-ben már a New York-i Metropolitan Operában debütált: a Hoffmann meséi robotbabája, Olympia szerepében. S hogy a MET azóta is rendszeresen fellépteti a bájos megjelenésű énekesnőt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a budapesti Ring Estélyre is New York felől érkezik majd, ahol is sorozatban hét estén át fog a Bajazzók Neddájaként szerepelni.
A szoprán időközben a világ mindahány más fontos és kultikus operaházába eljutott – és visszatért:
a londoni Covent Gardenbe, a bécsi és a müncheni Staatsoperbe, a párizsi Bastille és Garnier Operába, és 2010-ben, Gilda szerepében a milánói Scalába is. A New York-i Bajazzók Caniója természetesen Alagna lesz, és néhány nappal Budapest után a pár ugyancsak közösen ad majd koncertet Kurzak hazájában is. Egymásra találásuk óta ők ketten ugyanis jószerint elválaszthatatlanok. Alagna és az ugyancsak egy korábbi énekesházasságból továbblépő Kurzak közös kislánya, Malena 2014 januárjában született, és a pár a fentebb említett wrocławi esküvő előtt és után egyaránt változatlan kedvvel keresi a közös fellépések, a közös szereplés lehetőségét.
Roberto Alagna: “Szükségem van arra, hogy csodáljam a nőt, akivel élek”
Az énekes házaspároknak ezt a gyakori elkötelezettségét kettejük esetében nem csupán a pódiumra is átvitt civil kémia nyilvánvaló megléte igazolja, hanem sokak egybehangzó véleménye szerint a két hang, a két előadói kultúra szép összeillése is. Hogy ez valóban így van-e, arról február 10-én, az operai évad Ring Estélyén a szerencsések élőben is meggyőződhetnek. Az Erkel Színházban ezen az ünnepi estén mindenesetre két operai sztár és két összeillő ember debütál majd Aleksandra Kurzak és Roberto Alagna személyében.
