Hornyák Balázs fuvolaművész Magyarországról elsőként került be az Európai Zenei Tanács ösztöndíj programjába, amelyben 2016 óta vesz részt. Az aktívan koncertező művész, pedagógus és projektmenedzser az elmúlt időszakban számos konferencián és kultúrpolitikai tanácskozáson megfordult. Az ösztöndíjról és a nemzetközi tapasztalatokról kérdeztük.
– Mi inspirált arra, hogy jelentkezz? Volt korábban hasonló feladatod, mondjuk szervezőként?
– A Magyar Zenei Tanács (Európai Zenei Tanács, röviden EMC tagszervezete) delegáltjaként kerültem ki először egy Hollandiában megrendezett zeneoktatási konferenciára, ahol már 2016 februárjában nagyon jó tapasztalatokat szereztem. Inspiráló volt a Leidenben töltött pár nap az EMC rendezvényen és úgy érzem sokat tanultam. Abban az időben egy Kreatív Európa kulturális pályázat koordinátora voltam egy magyarországi civil szervezetnél és nagyon fontos volt, hogy a pályázathoz partnerintézményeket találjak.
Minden kulturális jellegű pályázat előkészítésekor kulcsfontosságú a személyes kapcsolattartás a résztvevő külföldi országok intézményeinek képviselőivel. Amikor az EMC titkárától meghívást kaptam a hollandiai konferenciát követően a programba azonnal felismertem az ösztöndíjban rejlő lehetőségeket és jelentkeztem. A pályázaton sikeresen szerepeltem és ezt követően részt vehettem a Lengyelországban, Wroclawban megrendezett Európai Zenei Fórumon.
– Fontos, hogy a jelentkezőnek legyen zenei, zeneoktatási háttere? Vagy inkább kommunikációs képességekre van szükség?
– Több különböző területen tanultam és dolgoztam az elmúlt tíz évben. Fuvolaművész, angoltanár és újságíró vagyok. Úgy érzem erre a háttérre szükségem volt ahhoz, hogy sikeres legyek a programban. Elsősorban olyan komplex emberekre van szükség, akik zenei háttérrel rendelkeznek, de nem kizárólag gyakorló zenészek. Az EMC ösztöndíj programja tehát nem művészet menedzsmentről szól. Nélkülözhetetlen az angol nyelv felsőfokú ismerete, nyitottság a kultúrpolitikai kérdések iránt, jó kapcsolatteremtő képesség, érdeklődés a kollégák munkája és más országok jó gyakorlatai iránt. Az Európai Zenei Tanács ösztöndíjasai között egyaránt vannak zenei menedzserek, kultúrával foglalkozó civil szervezetek képviselői és könnyűzenével foglalkozó szakemberek.
– Mi volt az, ami a legnagyobb meglepetést okozta a programban – ami teljesen más volt, mint amire számítottál?
– Meglepetés volt az a nyitott attitűd, amivel a program résztvevőit a Zenei Tanács elnökségi tagjai fogadták. Kezdetektől fogva fontos volt a véleményünk és teljes jogú partnerként kezeltek azok a szakemberek, akik mögött évtizedek munkája áll Európa különböző országainak zenei életben.
Kíváncsiak voltak ránk szakemberként és emberként egyaránt.
A másik meglepetés az volt, amikor tavaly májusban az EMC engem delegált Szaúd-Arábiába az UNESCO nemzetközi civil szervezeteknek rendezett fórumára, ami a tavalyi évben a fiatalok társadalmi szerepvállalásáról szólt. Minden kontinens zenei tanácsai egy tagot javasolhattak a Nemzetközi Zenei Tanács delegációjába, tavaly májusban rám esett a választás.
– Mit mondanál a jelentkezőknek, mire figyeljenek és miért érdemes belevágni
– Nagyon fontos, hogy gondolkozzanak projektekben és elsősorban tanulni akarjanak a résztvevők. Ne egy opportunista szemlélettel közelítsenek a program felé, hanem őszintén érdekelje őket az akár önkéntesen elvégzendő munka is. Az utazásokon kívül a program sok munkával jár, állandó gondolkodással és kommunikációval angol nyelven. Akinek nyelvi nehézségei vannak, annak semmiképpen nem ajánlom, mert a formális és informális tanácskozások, konferenciák hivatalos nyelve az angol. Érdemes belevágni azoknak is, akik itthon olyan intézményi háttérrel rendelkeznek, ahol kamatoztatni tudják a megszerzett ismereteket és kapcsolataikat.
– A programot követően hogyan alakul az életed? Tervezed, hogy a tanultakat valahol hasznosítod idehaza vagy külföldön?
– A szerint Budapesten maradok és továbbra is a művészeti életben tevékenykedek. Nagyon örülnék annak, ha a megszerzett kapcsolataimat itthon tudnám kamatoztatni nemzetközi projektek formájában. Ehhez persze a legfontosabb mindig az intézményi háttér. Az eddigiekben is törekedtem arra, hogy együttműködéseket teremtsek külföldi és magyar szervezetek között, akár az oktatásban akár más területen. Ötleteim vannak és reményeim szerint az elkövetkezendő időszakban ezek meg is valósulhatnak. Sok megkeresés érkezett arra vonatkozóan, hogy intézményi együttműködéseket teremtsek, remélem továbbra is a legjobb tudásom szerint meg tudok majd felelni a rám bízott feladatoknak.
