Lassan a blog évfordulójához közeledve és az előző HIPP-klip-parádé sikerén felbuzdulva úgy gondoltam talán nem lenne haszontalan tesztelni, mennyit is profitált az érdeklődő olvasóközönség ezekből a cikkekből, illetve a magam számára azt is, mennyire érthetőek, követhetőek írásaim.
Ebből a célból teszem közzé az alábbi válogatást, melyben nagyon szép zenék találhatók, különféle érdekes, „korhűnek” tartott előadásban. A blogomban korábban ismertetett kritériumok alapján azonban közelebbről is megvizsgálva ezeket a koncertfelvételeket, közöttük mindössze egyetlen egy található, amelyet minden szempontból autentikusságra törekvőnek lehet tartani! Ha a régizenében elburjánzott karmester-túltengést nem is vesszük figyelembe, a hangszeres technikák, a létszám és az arányok tüzetesebb vizsgálata remélem minden kedves blog-olvasóm számára nyilvánvalóvá teszi, melyik is az ominózus klip.
Tippeket az együttes, vagy a videó számának megjelölésévelés cikkem megosztásával párhuzamosan, kommentekben mindenesetre szívesen fogadok és ígérem, kis idő elteltével a megoldást is közlöm majd.
Addig is jó szórakozást és rejtvényfejtést kívánok! Lássuk hát a listát:
- Akademie für Alte Musik Berlin
- L’Arpeggiata – Christina Pluhar
- Reinhard Goebel – Les Musiciens du Louvre
- Il Giardino Armonico – Giovanni Antonini
5. Concerto Köln – Giuliano Carmignola
6. Freiburger Barokkorchester
- Les Talens Lyriques – Christophe Rousset
- Musiciens du Louvres – Marc Minkowski
- Tafelmusik Baroque Orchestra
- I Barocchisti – Diego Fasolis (a videó a képre kattintva érhető el)
- Monteverdi Choir, English Baroque Soloists – Sir John Eliot Gardiner
Ahogyan itt a blogban is már több alkalommal említettem, ezúttal is fontosnak tartom megjegyezni, hogy a fenti produkciók többségükben igen magas zenei értéket képviselnek, sőt elképzelhetőnek tartom, hogy sokaknak akár jobban is tetszhetnek, mint egy „historikusságra” törekvő együttes.
Különösen, ha koncerthallgatóként ilyen közegben szocializálódott valaki, ahogyan ez térségünkben általában lenni szokott. Vitathatatlan művészi színvonalukat tehát nem vonom kétségbe, csupán azt állítom, hogy különböző okoknál fogva (hangszerek, hangszertechnika, létszám etc.) előadásmódjukat „korhűnek” nevezni legalábbis félrevezető és téves. A fenti kis kvízzel is csak az ilyesfajta különbségek tisztázását és felismerésük lehetőségét próbáltam elősegíteni akár hazai közegben is, annak ellenére, hogy ezúttal szándékosan kerültem a magyarországi régizenei együttesek szerepeltetését válogatásomban.