A Szomorú vasárnapnak azt gondolom a legtöbb műfaj jól áll. Legalábbis elém ezidáig még nem került olyan kover, amit ne éreztem volna relevánsnak. Voltak jól, rosszul előadottak, fel- és átdolgozottak, de olyan, amire azt mondtam volna, hogy „na ezt nem kellett volna” – még nem. Egészen mostanáig.
A kórusban történő együtt éneklés egészen jódolog, meg is van hozzá a megfelelő dallamirodalom. Meg az is szuper, amikor egy klasszik énekegyüttes inventál, crossoverál vagy kísérletezik intergenere; de nem szabad humor, szellem vagy valódi tehetség nélkül nekiesni egy-egy dalnak. Ha mégis belevág a dirigens (ahogy tette ezt a Farkas Ferenc énekegyüttes művészetise), akkor legyen benne valami trüváj, ne elégedjen meg a „gyönyörűen megszólaló polifónia” végtelen unalmasságával.
Kifejezetten dühítő, hogy ez így, ebben a formában, tökéletes magabiztossággal elgondolt éneklődés emberek előtt lezajlhatott, felvétethetett, s online-ilag elérhetővé tétetett.
Emígyen szomorú tényleg a vasárnap.
