Mi az a szellemi örökség, mennyire cigány a flamenco és mi köze Frank Zappának az egészhez? Körbejártuk az UNESCO egyik listáját.
Éppen 10 éve vesz jegyzékébe az UNESCO szellemi kulturális örökségeket, eddig pontosan 470-et. Ezek közel fele zenei, vagy zenéhez kapcsolódó hagyomány. Ez jó alkalom arra, hogy vizsgáljuk a lista jelentőségét, és konkrét példákon keresztül járjuk körül a „szellemi örökség” fogalmát.
Megfoghatatlan örökség
Az UNESCO-lista sokaknak elsősorban egy „A Világ Csodái” típusú listát jelent, ami épített vagy természetes helyszíneket takar. A szellemi kulturális örökségek listája ehhez képest valóban megfoghatatlan, és nehéz az egyes elemeit, mint például a kínai operát, spanyol flamencót és a magyar táncház mozgalmat összekötő fonalat megtalálni. A húsvét hétvégéjén rendezett PONT Fesztivál éppen erre vállalkozik, és hogy érzékletesen ismertesse meg távoli kultúrák kincseit a magyar közönséggel, a saját örökségünk bemutatása mellett.
Mi közünk a szárd polifóniához?
A zavarbaejtően sokszínű lista egy értelmezés szerint éppen azért született, hogy megtörje a nyugati világ kulturális hegemóniáját, amit jól érzékeltet ez a térkép, ahol látszik a világörökségek és szellemi örökségek földrajzi eloszlása.
Az sem lehet véletlen, hogy közel esik a kilencvenes években induló világzenei mozgalomhoz, sőt, annak gyakorlatilag intézményesült leképezése.
Egyik példánk, a szárd polifónia is a kilencvenes években érte el a nemzetközi közönség ingerküszöbét: Frank Zappa hasonlóan lelkesedett a szardíniai kórusok különleges hangzásáért, mint a mongol torokéneklésért, és tett is azért, hogy ezeket más is megismerje.
Örök vita, hogy mennyire tesz jót a hagyománynak az intézményesülés. A szárd polifónia egyenlőre fittyet hányt a nézetkülönbségekre: a kórusok a mai napig szerves részei a közösségek vallásos életének és mindennapjainak. A PONT Fesztiválon fellépő Cuncordu E Tenore de Orosei is érzékelteti ezt az összekapcsolódást, hiszen szakrális és világi énekeket is bemutatnak a budapesti közönségnek, ahogy a hagyományos életmódban sem válik el élesen a kettő.
Ami az UNESCO-t illeti, külön kitétele a jegyzékbe történő felvételnek, hogy a hagyomány élő legyen, generációról generációra szálljon.
Szardínián mindenesetre épül egy canto-tudástár is, ami megkönnyíti az átadást. Egy hazai példával élve, a magyar táncház módszer is sok szempontból választ ad a hagyomány átörökítésének kérdéseire, ezt 2011-ben az UNESCO is elismerte, amikor felvette a jó gyakorlatok közé.
Flamenco puro vs. giccses stock fotók
A mediterrán térség másik jelentős öröksége a flamenco, ami természetesen jóval a kilencvenes évek előtt vált nemzetközileg is ismertté. Párhuzamot mutatva az éttermi cigányzenével, a a 19. század második felében vált kirobbanóan népszerűvé, az itthoni kávéházi kultúrának megfeleltethető „cafes cantantes” elterjedésével. Olyannyira, hogy a műfaj egyik fő pártfogója, Federico García Lorca már az 1920-as években aggódott a flamenco tisztaságáért és továbbéléséért, amiért bőszen harcba is szállt, művein és a Canto Jondo versenyeken keresztül. Ez is jól mutatja a flamenco korabeli hatását, ami mára odáig fokozódott, hogy Japán a világon második legjelentősebb flamenco nagyhatalom. Természetes, hogy a műfaj főiskolai tantárgy, amit nem csak andalúz romák adhatnak elő. Lorca zseniális húzása, hogy a rendkívül kifejező, de ugyanakkor illékony ’duende’ fogalommal írta le a flamenco lényegét, amit fekete hangnak, őserőnek vagy ihletnek szokás fordítani. Egy biztos, a flamenco három nélkülözhetetlen alkotóeleme a tánc, gitár és ének, és azok összehangolt játéka.
A PONT Fesztiválon olyan előadók értelmezik az identitásformáló spanyol műfajt, akik már fiatalkoruk óta profik, ám ez semmit nem vesz el az általuk játszott flamenco autentikusságából. Ismael de la Rosa, művésznevén „El Bola”, a trió énekese büszkélkedhet leginkább flamenco roma felmenőkkel, ezzel együtt már 8 éves korában Japánban turnézott.
Kérdés, mennyire lehet egy zenei hagyomány vegytiszta formáját megőrizni, ha egyáltalán az valaha létezett.
Az Andalúziából eredeztetett műfaj ugyanis az ott élő roma és zsidó közösségek, a mór hagyaték és andalúz parasztok kultúráinak lenyomatát is őrzi, és nem véletlen az sem, hogy a Franco-érában vált összenemzeti spanyol műfajjá. A diktatúra törekedett arra, hogy tompítson minden regionális jelleget, ami az autonómiai törekvéseket erősítheti. Az azóta sok átalakuláson átment flamenco mára valóban nemzetközi népszerűségnek örvend, és olyan könnyen beazonosítható jelekkel bír, mint a fodros flamenco szoknya. Ennek egy minőségibb és autentikusabb változatát hallhatja a közönség a PONT fesztiválon, ahol a spanyol művészek koncertje mellett külön workshopon a tánc alapjait is elsajátíthatják.
A PONT Fesztivál olyan magyar és nemzetközi kulturális kincseket mutat be, amelyek szerepelnek az UNESCO szellemi örökség listáján.
A PONT Fesztivál a Budapesti Tavaszi Fesztivál programja, tudjon meg többet tematikus blogunkban!
