Van abban valami magától értetődő, hogy ott, ahol a filodendron él és virágzik a bromélia, a forró estéken a marimba hangja szól. A trópusokat idéző képzettársításban persze az emberek T-shirtben és forrónadrágban járnak, esetleg világos pantallót viselnek szalmakalappal. Ilyen öltözéket persze Berlinben, a márciusi szakadó hóesésben és sárban, senki nem hord. Merthogy változatlanul Németországban vagyunk, a világ egyik legnagyobb botanikus kertjében, Dahlemben.
Erős erre a tavaszvárás, és a helyspecifikus komolyzenei élményeknek is nagy a keletje. Így nem csoda, hogy márciusban teltházzal fut a Palmensinfonie. A pálmaház párás épülete, hol óriás kaktuszok és bambuszlevelek lapulnak szorosan a kopolit üvegre, önmagában is vizuális ínyencség az esti órákban.
„A világ egy kertben” – ez volt Adolf Engler, a dahlemi botanikus kert első igazgatójának álma. S talán ma már a növényház látogatói is láthatják, amit anno Herr Engler maga elé képzelt:a világ egyik legnagyobb s legszínesebb arborétuma 43 hektárnyi területen több mint 20000 különböző növényfajt mutat be.
A programszervezők érzik a hely különlegességét, a színes programok élménydús kavalkádja egész évben adott: csokifesztivál, fényfestett éjjelek vagy épp borkostolók. A tavaszköszöntés azonban évek óta a Palmensinfonie-ról szól. A négy egymást követő szombaton rendezett koncertsorozaton, sötétedést követő andalgós séta keretében 40 fiatal zenész, neves társulatok és hangszeres szólisták játékát lehetett meghallgatni a botanikus kert öt üvegházában. A rendezvény kurátora a Geschwister-Mendelssohn-Medaille díjjal is kitüntetett karmester, a Berlini Lánykórust vezető Sabine Wüsthoff.
A nagy trópusi házban a GrunewaldHornEnsemble köszönt. Az első kellemes meglepetés akkor ér, amikor konstatálom, hogy a Délkelet-Ázsiát idéző növényházban, a termő banánok és óriás legyezőpálmák közt pezsgőzni is lehet. A második, amikor kiderül, hogy a zenekar egyik női tagja magyar.
Nagy Adrienn a győri Széchenyi István Egyetem Varga Tibor Zeneművészeti Intézetének elvégzése után költözött Berlinbe 2010-ben. Az Universität der Künste kürt szakán szerzett mesterdiplomát prof. Christian-Friedrich Dallmann tanítványakánt, de Christian Lampert, Kerry Turnert és Nagy Miklós is oktatta. Játszott a Kammerakademie Potsdamban, a DSO Berlinben, a Nürnbergi Szimfonikusoknál, 2013 és 2016 közt a Niedersächsischen Staatsorchester zenésze volt Hannoverben. Azóta szabadúszó, illetve a grunewaldi kürtösök oszlopos tagja.
A zenekar Ryan O’Connell Capriccio négy kürtre dallamai után Rimszkij-Korszakov Variációit kezdi játszani. Pat Balland Mr. Sandmanját hallva egyre többen érkeznek.
A koncert szünetekkel finoman vezetett. Az egzotikus szubtrópusi haszonnövények, kakaó- és kávécserjék között rejtve Petra Kießling, a Berlini Szimfonikusok barokk csellistája játszik, a szünet előtt épp Ilse Fromm-Michaels Suite (op. 15.) című művét. A nagy forgalomban egy földönfutó madár nyugalmat s fekhelyet keres.
A páfrányházban ki tudja honnan, de eső esik – Christopher Lindner szorgalmasan törölgeti hangszerét. A Duo Coloridót hallgatják tán a legtöbben, Ney Rosauro Valencia című dalára egyesek táncolni is mernek. Matthias Schmitt és Keiko Abe Frogsát hallva csendes ülős koncertté avanzsál a folyosó, afrikai perka és a marimbafon beszélgetnek. Jólesik hosszan maradni a lelógó zuzmószerű szakállbromélia mellett.
A pálmák teremtette különleges koncertlégkör lassan szertefoszlik. A mediterrán termen átsétálva virágzó mimóza illatfelhője int finoman búcsút. A sikerre, na meg a hagyományokra tekintettel a koncertsorozat jövőre folytatódik. Addig is megéri a botanikus kertbe ellátogatni: hamarosan virágozni kezdenek a tavirózsák, érik a kakaó, és májusban kezdődik a chilifesztivál.
A Berlini Botanikus Kert és Botanikai Múzeum rendezvényeiről itt lehet tájékozódni
