Milyen kudarcokon át jutott el Verdi a remekművekig?

Giuseppe Verdi (Giovanni Boldini)

Próbálkozások, visszautasítások, sok tanulás – milyen környezetben nőtt fel Giuseppe Verdi, hogyan köteleződött el a zene iránt, mit tett egy-egy kudarcot követően fiatalkorában?

A tanulmány Verdi fiatalkori éveit, családját, tanulmányait, korai műveit mutatja be. Carlo Gatti és Julian Budden életrajzi leírása mellett a művek feltárása érdekében a legújabb kutatási eredményekre támaszkodik, amellyel hozzájárul a Verdi-életmű gazdagításához.

A szerző a SZTE JGYPK Művészeti Intézet Ének-zene Tanszék tanára

Verdi születési dátumát a szakírók nem egyformán értelmezték. Budden kutatásai szerint Verdi 1813. október 9-én született Busettóban. Busetto a Pármai tartományhoz tartozott. Abban az időben francia fennhatóság alatt állt. Verdi a helyi anyakönyvben francia keresztnevekkel Joseph, Fortunion Francois szerepelt (Budden 2007. 10. p). Carlo Gatti kutatása óvatos a születésnap dátumát illetően. Azt jegyezte meg, hogy 1813. október 11-én Carlo Verdi tanúk kíséretében megjelent Le Roncole plébánosánál, és arra kérte, keresztelje meg előző este született kisfiát (Gatti 9. p.). Balázs-Piri Krisztina (2013) Viva Verdi című ismeretterjesztő írásában rámutatott arra, hogy Verdi hatvanhárom éves
koráig október 9-ét tartotta születésnapjának. Az anyakönyvet valóban október 11-én töltötték ki, amiben az szerepel, hogy a kis Giuseppe előző nap született, ám akkoriban az új nap kezdetét alkonyattól számították, ez jelenthette 10-ét, de 9-ét is. Édesanyja az utóbbira fogadott. Mára igazoltnak tűnik, hogy a zeneszerző 1813. október 10-én jött a világra (Balázs–Piri Krisztina 2013). A szerző semmi hivatalos zenetörténeti ténnyel nem támasztotta alá állítását emellett az anyakönyvi utalás sem helyes, hiszen olasz nyelvű név bejegyzésre hivatkozott. A Szabolcsi Bence-Tóth Aladár-féle (1967) Zenei lexikon is az október 10. dátumot jelölte meg.

Verdi szülőháza

Verdi családja

Míg a nagyszülők birtokosok voltak, addig Verdi apjának, Carlo Verdinek kocsmája volt Le Roncoléban. Írástudása révén a Le Roncole-i templom pénzügyi titkáraként 1825-40-ig az egyház pénzügyeit is felügyelte. Verdi anyja, Liugia Uttini kereskedő családból származott. Verdinek egy testvére született, Giuseppa Francesca, aki azonban fiatalon meghalt.
Házukba gyakran betértek vándorárusok, fuvarosok, vasárnap vándormuzsikusok, egyházi ünnepek idején templomi énekesek.

Verdi tanulmányai

Don Baistrocchi, a Le Roncole-i templomi orgonistája, aki az elemi iskolában is tanított, fedezte fel Verdi zenei tehetségét. Rávette Verdi apját, hogy vásároljon egy spinétet. Verdi szorgalmasan gyakorolt ezen a hangszeren. Mivel tanulmányait itt nem tudta tovább folytatni, így 10 évesen a busettói gimnáziumba íratták. Don Baistrocchi halála után Verdi elvállalta a Le Roncole-i templom orgonistaállását. Tanulmányai mellett gyalogosan tette meg a 3 mérföldes utat minden héten Busettóból Le Roncoléba.

A Piazza Verdi Busettóban

Verdi gimnáziumi éveit meghatározta Busetto kulturális élete. A gimnáziumnak kiváló tanárai voltak. Az igazgató Pietro Seletti vezette a közkönyvtárat is. Megalapította a görög nyelv és irodalom akadémiáját. A városban emellett volt 2 egyetemi fakultás, egy rabbiképző és egy neves festőiskola. A helyi filharmonikusok is rendszeresen felléptek. A Teatro Ducale színházban gyakran adtak elő operákat.

Verdi zenei képzését Ferdinando Provesire bízták. Provesi 1770-ben született Pármában. A zene mellett irodalmat tanult. Verseket írt, de a zene mégis közelebb állt hozzá. Írt operákat, miséket, szimfóniákat, dalokat. 1813-ban meghívták a busettói székesegyház karnagyának, orgonistájának és az ezzel járó állások – a zeneiskola igazgatása, a filharmonikusok oktatása – betöltésére. Zeneiskolájában kiváló tanárok tanítottak. Gasparo Ghiretti tanította többek között zeneszerzésre Ferdinando Paert és Niccolo Paganinit. Alessandro Rolla hegedülni tanította Paganinit. Ebben az időben karolta fel Verdit Antonio Barezzi nagykereskedő, akitől Carlo Verdi az áruját vásárolta (Budden 13. p.).

Antonio Barezzi (1787-1867) igen széles látókörű művészetpártoló ember volt. Először szeszlepárlót állított fel, amely gyarmatárú kereskedésével együtt szépen jövedelmezett. Rendkívül jóságos,nyílt szellemű ember volt. Ügyes fuvolajátékosnak számított, de játszott klarinéton, vadászkürtön, ofikleidon. Barátai nála gyűltek össze, betanította és vezényelte is a zenekart. 1816. augusztus 12-én hivatalosan is megalakult az Új Filharmóniai Társaság Provesi vezetésével és Barezzi ösztönző támogatásával (Gatti 16-17. p).

Ide kapcsolódik:
Wagner minden pénzét elpezsgőzte, Verdinek saját borospincéje volt

Verdi a gimnáziumi évek alatt rendszeresen látogatta a Filharmóniai Társaság koncertjeit. Gimnáziumi évei alatt történt, hogy egy egyházi szertartásról hiányzott az orgonista. Seletti, az igazgató Verdit kérte, hogy helyettesítse. Mindenkit ámulatba ejtett Verdi zenei tudása. Verdi 1829-ben megpályázta a közeli Sorogna város orgonistaállását. Provesi ajánlása ellenére ezt elutasították. Verdi belátta, hogy további tanulmányokra van szüksége, ezért ösztöndíjat pályázott meg a helyi segélyegyesülettől. Mivel nem sikerült ösztöndíjat kapnia, Barezzi előlegezte meg a pénzt a milánói tanuláshoz.

A következő kudarcot a milánói konzervatóriumi felvételi jelentette. Verdit több ok miatt nem vették fel. (Elmúlt 18 éves, rossz volt a kéztartása a zongorán, és külföldinek számított, mivel a Pármai Tartományban lakott). Alessandro Rolla azt ajánlotta Verdinek, hogy magánúton tanuljon tovább Vinzenzo Lavignánál.

Vinzenzo Lavigna (1776-1836) zeneszerző és karmester volt. A Nápolyi Konzervatóriumban tanult Paisiellónál. 11 operát 3 balettet írt. Milánóban a konzervatórium tanára és a Scala betanító karmestere volt. Verdi a következőkben számolt be tanulmányairól egy levélben: „Lavigna igen erős volt ellenpontban, s egyben kissé tudálékos. Paisiello zenéjén kívül nem igen becsült más zenét. Emlékszem egyik nyitányomat áthangszerelte Paisiello stílusában
(attól kezdve nem mutattam meg neki egyetlen darabomat sem). A vele töltött három év alatt nem csináltam mást, csak a legkülönbözőbb kánonokat és fúgákat.

Senki nem tanított nekem hangszerelést, vagy azt, hogy hogyan kell bánni a drámai zenével.

(Budden 2007. 17. p)

Verdi Milánóban a legfontosabb kiadásait zenei művelődésére fordította. Rendszeresen vásárolt kottapapírt, bérletet a Scalába, előfizetett a legújabban megjelent kottákra. Lavigna mutatta be Verdit a Filharmóniai Társaságnak. Verdi nagy sikert aratott
Haydn Teremtés oratóriumának egyik próbáján. A hiányzó korrepetitort helyettesítette, és olyan nagyszerűen látta el feladatát, hogy végül őt kérték fel az Filodrammaticóban. Ezután Pietro Massini opera komponálására kérte fel Verdit.

A Scala Verdi korában

A milánói kezdeti sikereket újabb csapások követték. Meghalt Provesi 1833-ban, ám a busettói állást nem Verdi kapta meg. Verdi tanulmánya bejezéséül Lavigna tanúsítványt állított ki:

Alulírott kijelentem, hogy a Pármai Állam Busseto városából származó Verdi úr
vezetésemmel zeneszerzést tanult, s dicséretesen végezte a két-, három- és négyszólamú fúgák tanulmányozását,a s kettős ellenpontot stb., minek alapján alkalmasnak tartom arra, hogy bármely hites karnaggyal azonos színvonalon töltsön be ilyen állást. Ezen túlmenően tanúsítom, hogy a mondott időben magatartása szelíd, tiszteletteljes és erkölcsös is volt.

(Gatti 55. p)

Ezt követően a busettói zenemesteri állásra pályázott, mely betöltéséhez igen komoly feltételt szabtak. Beletartozott a fiatalok oktatása, heti öt lecke (óra) a hét öt napján, vokális és instrumentális zene oktatása (csembaló, zongora, orgona). Az oktatásnak ki kellett terjedni az ellenpontra és a zeneszerzés elméletére. Hangversenyek alkalmával a filharmónia rendelkezésére kellett állni karmesterként. Az állás betöltését komoly versenyvizsga előzte meg, amelyben számot kellett adni az ellenpontban való jártasságról, lapról játszásról. A zeneszerzői képességek bemutatásánál a feladat négyszólamú fúga
komponálása volt Giuseppe Alinovi pármai orgonista egy témájára. Verdi megkapta a bussetói zeneiskola igazgatói állását, amely a családi változások miatt viszonylag rövid ideig tartott.

Verdi Adolphe Eugène Disderi felvételén

Verdi 1836. május 5-én feleségül vette Barezzi lányát Margheritát. 1837-ben megszületett leánya Virginia, 1838-ben megszületett fia Icilio Romano Carlo Antonio. Ezután szomorú családi események következtek. 1838-ban meghalt Virginia, ebben az évben Verdi lemondott a városi zenemesteri posztról. 1839-ben családjával Milánóba költözött. 1839-ben meghalt fia Icilio. 1840-ben felesége, Magherita agyhártyagyulladásban halt meg.

Verdi korai egyházi művei

Verdi korai művei busettói és milánói tanulóévei alatt születtek. Budden (i. m. 13. p) kutatásaiból tudható, aki Demalde írásaira támaszkodott, hogy Verdi 13 éves korától kezdve komponált indulókat, nyitányokat a filharmonikusok számára, zongoravariációkat, amelyeket ő maga játszott koncerten, áriákat, kantátákat a helyi énekeseknek templomi, vagy színházi előadásra és egy Stabat Matert. Rossini Sevillai borbélyához nyitányt, Alfieri szövegére Saul lázálmai címmel kantátát szólóbaritonra, majd ebből néhány tételt átírt fagottra.

Verdi első fennmaradt darabjai egyházzenei alkotások. A 2 Tantum ergo Laudate pueri, Qui tollis peccata az első művészi egyházzenei alkotások voltak. Tanulóévei alatt írta az F-dúr Tantum ergot basszus szólóra és zenekarra (Katona 2013). Az 1830-as évek elejéről származó Laudate pueri kéziratát őrzi a pármai könyvtár. Ez a mű 2 tenor és egy basszus szólóra készült (Katona 2013). A G-dúr Tantum ergo áhítatos emelkedett hangvételű tenorszólóra és zenekarra készült. A zenekari közjáték fontos szerepet kap a mű során. Amen szöveggel zárul, amelyet melizmatikus feldolgozás után zenekari utójáték fejez be.
1833-ban Busetto védőszentje tiszteletére Ünnepi misét írt, amelyet 1835 szeptemberében a busettói Szent Anna-templomban mutattak be.

Verdi utolsó műve szintén egy egyházzenei darab:

1835-ben keletkezett a Négy egyházi ének férfikórusra és zenekarra. Eredetileg egy kiadatlan Mise egy része. Egyik kevésbé ismert műve egy kórus tételpár a Pater Noster vegyes karra és az zenekari bevezetővel kezdődő Ave Maria szoprán szólóra. Az olasz szöveg Dantétől való, 2000-ben világbemutatóként került felvételre. Verdi a kiadójának Ricordinak ezt írta, hogy mennyire egyszerűen kell ezeket megszólaltatni: “Mennyire kiábrándító, ha ezeket a műveket egy 200 tagú kórus kívánja előadni.”

1835 augusztusában hangzott el a busettói Szentlélek-templomban a tenor és basszus szólóra zenekarra és férfikarra írt Credo. A zenekari bevezető után következik a kórus majd a tenorszóló, utána hosszabb zenekari közjátékban,amelyben kiemelt szerepet kap a fuvola. A második részben a tenor- és basszusszóló után újra zenekari közjáték és kórus zárja a tételt. A szólamokra jellemző a sok melizma. Ritmikája is a későbbi Verdi műveket
előlegezi.

Verdi korai világi művei

1836-ban befejezte be a Rocester című operát Antonio Piazza szövegére. A hat románc olasz költők illetve Goethe- versek olasz fordítására készült, 1838-ban milanói Canti kiadó adta ki. Ezek a következők: Sei romanze – Non t’assostare all’urna (Jacopo Vittorelli)
More, Elisa lo stanco poeta (Tomasso Bianchi), In solitria stanza (Jacopo Vittorelli),
Nell’orror di notte ascura (Carlo Angiolini), Perduta ho la pare (Goethe, ford.: Luigi Balestra), Deh’ pietoso, oh Addolarata (Goethe, ford.: Luigi Balestra).

1839-ben Canti újra kiadott két dalt, melyek címe L’Esule, La Seduzione, ezek a dalok Temistocle Solera és Luigi Balestra költeményére születtek. Megjelent a notturno szoprán-, tenor- basszusszólóra, fuvolára, zongorára Jacopo Vittorelli költeményére.

1839. november 17-én bemutatták a Scalában az Oberto, San Bonifacio grófja című
operát, amely valószínű az átdolgozott Rocester opera. (Budden 402. p.).

Verdi korai műveinek egy része fellelhető CD-n, a dalok pedig kottakiadásokban.

Irodalomjegyzék

Balázs- Piri Krisztina: Viva Verdi in Nők lapja 2013/ 41. október 9. 77.p.
Julian Budden: Verdi Európa Könyvkiadó, 2007, Budapest
Carlo Gatti: Verdi Gondolat,1967,  Budapest
Katona Márta: Verdi egyházzenei művei in: Musica sacra Bartók Rádió 2013. VII. 17.
Szabolcsi Bence-Tóth Aladár: Zenei lexikon Zeneműkiadó Vállalat, 1965, Budapest, 589. p.