1850-ben Rózsavölgyi Gyula (Rózsavölgyi Márk, a verbunkos nagy mesterének fia) és Grinzweil Norbert megalapították a Rózsavölgyi és Társa zeneműkiadót és kereskedést, amelynek máig tartó története a magyar zenekultúra egy jeles fejezete.
Már első üzlethelyiségeik is a belvárosban voltak: a legelső a régi Diana-fürdő épületében (a mai Széchenyi tér és József Attila utca sarkán, a mostani Belügyminisztérium helyén). Hamarosan az Úri (ma Petőfi) utcába tették át főhadiszállásukat. 1873-ban onnét költöztek ide, a Kristóf térre, ahol körülbelül négy évtizedig működtek. Ez a ház sem létezik már. Mégis érdemes a helyre egy pillantást vetni, hiszen ebben a négy évtizedben a legendás cég révén megfordult itt nemcsak a magyar, de a Pesten járt külföldi muzsikusok – zeneszerzők, előadóművészek – tekintélyes része.
A „Rózsavölgyi” a 19. század második felében az ország legnagyobb zeneműkiadó vállalatává fejlődött. Erkel, Liszt, Mosonyi, Volkmann és legismertebb magyar kortársaik műveinek megjelentetésével foglalkozott. 1872-ben megvásárolta a Treichlinger zeneműkiadó céget, amelynek tulajdonába tartoztak Wagner József 1855-ben megszűnt cégének összes zeneműkiadványai. Zeneműkereskedésként a második legnagyobb volt Európában, amit úgy ért el, hogy cserekapcsolatban állt valamennyi nagy európai kiadóval. De nem csak vásárolni, kölcsönözni is lehetett tőlük kiadványokat. Később hangversenyek rendezését is üzletággá fejlesztették.
Dunkl (vagy Dunkel) Norbert, aki maga is a családi vállalkozásban dolgozott (eleinte hangversenyek rendezésével foglalkozott, majd a cég főnöke lett), 1927-ben A világ urai címmel közreadott emlékirataiban megörökítette a cég itteni üzlethelyiségét és vendégeit. Dunkl családi és céges kötődéseiről röviden annyit, hogy ő a „Rózsavölgyi és Társá”-ból a „Társa”, azaz Grinzweil Norbert (aki a tőkét adta Rózsavölgyi Gyula hozzáértéséhez) húgának, a kiváló énekesnő Jozefának volt a fia, apja pedig a Liszt-növendék Dunkl Nepomuk János. A családról Hold utcai házuk kapcsán már volt szó itt a blogban.
Így mesélt Dunkel Norbert:
… ott a Kristóf-téren, a mi házunkban volt a Rózsavölgyi és Társa cs. és kir. udvari zeneműkereskedés, a „Rózsavölgyi-Kaszinó” egyben, ahol mindennap, aki jelentékeny művész és híres ember volt, szinte találkát adott egymásnak […] Rendesen eljöttek Haynald Lajos bíboros – amikor a fővárosban időzött –, Altschul Rezső zongoraművész, Bellovics Imre, a Zenekedvelők Egyesületének igazgatója, Bartalus István, Broulik Ferenc és Láng Fülöp, az Operaház művészei, Deutsch Vilmos zongoraművész, Ellinger Gusztáv, Pest városának legrégibb hegedűtanárja és öccse, Ellinger József, a régi Nemzeti Színház ünnepelt tenoristája, Gőczy Rezső, az ulánushadnagyból lett zongorista, Erkel Sándor, Jámbor Jenő zeneszerző, Káldy Gyula, az Operaház volt igazgatója és famulusa, Sztára József, a későbbi kalocsai érseki templomi karnagy, Mayer Gusztáv, a kitűnő zongorakísérő, Mihálovics Ödön, a Zeneakadémia igazgatója, Ney Dávid, Sipos [Siposs] Antal, a budapesti úricsaládok híres tanítómestere és Végh János zeneszerző, néha a nagyasszony: Blaha Lujza, Pálmay Ilka, Hegyi Aranka, Komáromy Mariska, Komlóssy Emma, Küry Klára, Helvey Laura, Vízváry Gyula és a Náday-család. Déli sétájuk alkalmával vásárolni jöttek Koburg Fülöp herceg és felesége […] Estefelé meg-megfordult az üzletben az akkori budapesti hadtestparancsnok, Jenő főherceg, aki passzionátus zenebarát volt és az összes híres operák zongorakivonatait megvette. […] Sokszor Apponyi Albert és Zichy Géza gróf, Gromon Dezső és Lotz Károly, atyám fiatalkori barátja is eljött tereferélni. […] Mindennapi vendégeink közé tartoztak még és cégünk munkatársai voltak: id. Ábrányi Kornél, Bánfi Sándor, Chorin Géza, Dienzl Oszkár, Dombay Artur, Kéry Gyula, Merkler Andor és Tarnay Alajos. Kern Aurél, a Nemzeti Zenede tragikus véget ért igazgatója, aki naponta kölcsönzeneműtárunkat kereste fel, így ismerkedett meg a zenevilágirodalom legértékesebb termékeivel. […] De megfordult a Rózsavölgyi-Kaszinóban nemcsak a magyar művészek színe-java, hanem a mult század második felében ismert összes nagy és világhírű külföldi celebritások gárdája is. Igen sokszor természetesen Liszt Ferenc, de Wagner Richard is.
A „Rózsavölgyi-kaszinó” mindennapjairól idézzünk fel Dunkl révén egy itt, a Kristóf téren lejátszódott aranyos kis pillanatképet, melynek hőse a kor nagy tenoristája, az első Bánk bán:
Ellinger József, mikor nyugdíjba vonult, Újpestre ment lakni. Ha beutazott a fővárosba – akkor még utazásszámba ment Újpestről Budapestre kirándulni – mindig ellátogatott hozzánk is. Ilyenkor nagybátyám, Grinzweil Norbert incselkedve kérdezte: „Na Pepi, van-e még hangod?” Mire az öreg odaszólt apámnak [Dunkl Nepomuk János]: „Gyere Muki, kísérd el a Strettát”, és legott úgy vágta ki a magas C-t. hogy a falak rengtek.
Könyvében Dunkl Norbert leírja az üzlethelyiség belsejét is, amelynek egyik érdekessége a hangszereket ábrázoló mozaikpadló volt, amelyet olasz mozaikmunkások készítettek Grinzweil Robert tervei alapján. A kapualjból egy külön iroda nyílt; ez a hangversenyrendező unokaöccs birodalma volt, aki egy régi fiókos pultból egyedi íróasztalt alakított ki magának. Jávorfával borított felületét azoknak a művészeknek autogramjai borították, akiknek pesti hangversenyét ő rendezte, s akik szintén megfordultak a cég Kristóf téri helyiségeiben:
Mivel akkoriban már én rendeztem a hangversenyeket, az összes nálunk szereplő művészekkel személyes érintkezésbe kerültem. Akkor jöttem arra az ideára, hogy a művészekkel autogrammjukat íróasztalomra iratom. Ott volt található ezen a falapon a magyar művészeken kívül a múlt század utolsó évtizedeinek Budapesten hangversenyezett minden kitűnősége. Hogy csak pár nevet említsek, felsorolom Barbi Alicet, Sembrich Marcellát, Walker Edithet, D’Albertet, Busonit, Sauert, Rosenthalt, Max Pauert, Harold Bauert, Louis Breitnert, Thomson Cesart, Ondricek Ferencet.
Mint a régi fényképen is látható, ugyanebben az épületben volt Goszleth István jónevű fényképész műterme. Úgy tűnik, együttműködhettek, mert Dunkl Norbert több olyan fényképet közölt emlékirataiban, amelyeket Goszleth készített a Rózsavölgyiékkel kapcsolatban állt muzsikusokról.
A Kristóf téri ingatlant 1911-ben megvásárolta a Magyar Bank és Kereskedelmi Rt. Lebontatta és helyén 1914-re el is készült a ma látható ötemeletes városi palota. Dunkl Norbert fájdalommal mesélte, hogy szétszedték az üzlet nevezetes padlóját (az íróasztal sorsáról nem írt). Így tűnt el a régi Pest egy jellegzetes épülete. A Rózsavölgyi-cég ekkor költözött abba a házba, amelyben ma is működik, a közeli Szervita tér 5. alá.
Források:
Dunkl Norbert: A világ urai. Visszaemlékezések és intimitások világhírű művészek életéből, számos ismeretlen levéllel. Bp. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1927
Isoz Kálmán: A Rózsavölgyi és Társa cég története 1850-től 1908-ig. = Magyar zenetörténeti tanulmányok. Mosonyi Mihály és Bartrók Béla emlékére. Bp. Zeneműkiadó, 1973
Hutira Albin: 125 éve alapították a Rózsavölgyi céget. = Parlando 1975. 11.
Brockhaus Riemann zenei lexikon. Bp. Zeneműkiadó, 1983–1985
Adalékok a Belváros történetéhez 2. Bp. Budapesti Városvédő Egyesület, 1993