Fénykorában itt, és a környező épületekben működött az Angster orgonagyár. Alapítója, Angster József (1834–1918) nem született bele a szakmába. Eszéki asztalos–tanoncként töltött évek után Bécsben tanulta a hangszerkészítést.
Tudását Párizsban a világhírű Cavaillé–Coll orgonagyárban tökéletesítette, ahonnét az akkor elérhető legmagasabb képzettséggel érkezett haza.
Pécsi saját gyárának megalapítása után az első kimagasló szakmai sikert a kalocsai székesegyház számára megépített orgonája hozta meg számára.
Orgonaüzeme többször költözött, mert a megrendelések szaporodása miatt egyre nagyobb helyre lett szükség. A végleges telephely kialakításának első lépését József utca 28-32. szám alá való költözésük jelentette, majd az új helyet 1891-ben tovább bővítették a párhuzamos Mária utcában levő 35. számú épülettel; ezen a házon látható az 1989-ben felavatott emléktábla.
E HÁZBAN
ÉS A MÖGÖTTE LÉVŐ
ÉPÜLETEKBEN MŰKÖDÖTT
ANGSTER JÓZSEF
ÉS FIA
ORGONA ÉS HARMÓNIUMGYÁRA
1867–1949
A GYÁRBAN 1300 ORGONA ÉS
3600 HARMÓNIUM KÉSZÜLT.
LEGHÍRESEBB A SZEGEDI, A
PÉCSI, A KASSAI DÓM, A BU-
DAPESTI SZENT ISTVÁN BA-
ZILIKA ÉS A ZENEAKADÉMIA
ORGONÁJA.
PÉCSI VÁROSSZÉPÍTŐ ÉS VÁ-
ROSVÉDŐ EGYESÜLET – 1989
Az épület műemléki szempontú leírását itt elolvashatjuk.
A századfordulón a kitűnő Angster–orgonák már szinte benépesítették a Kárpát–medencét, sőt eljutottak az akkori határokon túlra is. A fejlődés kiemelkedő lépcsőfoka volt a pécsi Belvárosi plébániatemplom (az egykori dzsámi) orgonájának ünnepélyes felavatása 1886-ban.
A gyár századik orgonája 1889-ben készült a pécsi székesegyház számára, de csak 1891-ben avatták fel Ferenc József jelenlétében.
Míg az első száz orgonát tizenkilenc év alatt készítették el, a második száz orgonát már öt év alatt szállította a gyár, amelyben folyamatosan történtek technikai fejlesztések.
Történetük egyik csúcspontja a budapesti Szent István-bazilika orgonájának megépítése volt, amelyet a 450. opuszként tartottak számon. E fontos megrendelést a Deák téri evangélikus, a Dohány utcai izraelita és a Kálvin téri református templomok számára épített hangszereknek köszönhetően kapták meg.
Közben Angster József fiai, Emil és Oszkár is bekapcsolódtak a munkába, és apjuk 1918-ban itt, a Mária utcában bekövetkezett halála után ők vezették a céget. Küzdelmes időszak várt rájuk az első világháború és a világgazdasági válság következtében, de közbenső időszakokban fel–fellendült az orgonaépítés, és olyan hangszerek születtek, mint 1925-ben a budapesti Zeneakadémia orgonája és 1930/31-ben a szegedi Fogadalmi templom négy orgonából álló együttese. 1940-ben a harmadik Angster–generáció vette át a vezetést: Angster József és Imre. Az ő háborús idejükben is megtartotta hírét az üzem, de 1949. december 28-án bekövetkezett az államosítás, a fokozatos megszüntetés, a vezetők meghurcolása és a berendezések kiselejtezése.
Napjainkban az Angster–hagyomány a tudomány síkján a stuttgarti Fraunhofer tudományos intézetben Angster Judit és férje, Miklós András révén, a gyakorlatban pedig az 1992 óta működő Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra munkájában folytatódik.
A gyár történetét a harmadik generációs Angster József írta meg: Angster: a pécsi orgonagyár és a család története. A könyvet 1993-ban jelentette megy a Baranya Megyei Könyvtár.
Pécsett az alapító Angster József nevét ma utca, szakiskola és a Pécs gazdaságáért legtöbbet tevőknek odaítélhető Angster–díj őrzi. 2006-ban az Angster családot Magyar Örökség díjjal tüntették ki.
A téma iránt mélyebben érdeklődők feltétlenül vegyék kezükbe az alapító Angster József közelmúltban megjelent önéletrajzát és nézzék meg ezt a filmet:
- Forrás:
- Angster József: Az Angster-család és az Angster Orgonagyár történetéből. = Angstertől Zsolnayig. Ipartörténeti tanulmányok. Pécs, 1999
