Harmonikusan szép, nemes arányú klasszicista palota Nagykanizsa belvárosában. 1820-ban a termény-nagykereskedő Strasser Lázár építtette. Mai külső megjelenését az 1860-as évek elején kapta. Ekkor már a milliomos gelsei Gutmann család palotája és üzleti székháza volt. Az épület további sorsáról érdemes megemlíteni, hogy 1952 és 2000 között benne működött a zenei tárgyú relikviákat is őrző Thúry György Múzeum.
A dinasztiaalapító Gutmann Simon Henrik a közeli Gelséről költözött be Kanizsára s lett alkalmazottja Strasser Lázárnak. A tehetséges és ambiciózus fiatalember hamarosan önálló kereskedést nyitott, majd feleségül vette volt főnökének leányát, Strasser Nanettát. Kiváló érzékkel használta fel az akkoriban épülni kezdő vasútvonalak által kínált lehetőségeket, s vagyonát famegmunkáló telepek működtetésével és talpfagyártással alapozta meg. Az 1840-es évektől meghatározó szerepet játszott Kanizsa közművelődésében és társaséletében is. Az uralkodó 1869-ben gelsei előnévvel magyar nemességet adományozott egész családjának. Felesége az Izraelita Nőegylet alapítója és elnöke volt.
Kilenc gyermekük közül a családi üzleteket az 1847-ben született Gutmann Vilmos vitte tovább. Apjához méltóan ő is Kanizsa egyik meghatározó egyéniségévé vált: szinte felsorolhatatlanok azok az egyesületek és szervezetek, amelyekben vezető szerepben ténykedett, s amelyeknek révén ő is rányomta bélyegét a városnak nemcsak gazdasági, hanem kulturális és művészeti életére is. Királyi tanácsosi, majd 1904-ben bárói rangot kapott.
A Gutmann család mindennapjaihoz a zene is hozzátartozott. A gyermekek magántanártól tanultak hangszeren játszani. Simon Henrik gyermekeit valószínűleg a később Bécsben Brahms köréhez tartozó, akkoriban néhány évig Kanizsán élő Franz Pyllemann tanította.
Az 1800-as évek utolsó három évtizedében különösen sok nagynevű magyar és külföldi művész járt és hangversenyezett Kanizsán.
Szinte mindegyikük megfordult a Gutmann-palotában: „Háza a magyar vendégszeretet tűzhelye volt és bárki idegen vendége volt a városnak, azt báró Gutmann Vilmos szívesen látta házánál és számos idegen művész vagy notabilitás élvezte az ő pazar vendégszeretetét.” (Zalai Közlöny 1921. szept. 7.)
Járt itt 1885-ben Blaha Lujza és 1888-ban Wilt Mária, a kitűnő drámai szoprán. 1891 végén több hetet tartózkodott a palotában Alice Barbi, a világhírű olasz mezzoszoprán, aki érdekes módon elsősorban német dalrepertoárjával volt közismert egész Európában.
A család személyesen, illetve a kaszinón és a nőegyleten keresztül számos kanizsai kezdő énekest, muzsikust támogatott anyagilag és fellépési lehetőségekkel. Viszonzásképpen többen szerzemények ajánlásával kedveskedtek a ház asszonyának. Így tett Rosenberg Ádám is, a jó ideig Kanizsán élő zongorista, a később az Egyesült Államokban operett- és musicalszerzőként világhírűvé vált Sigmund Romberg apja.
Az 1930-as években az épületet Strém Károly fakereskedő vásárolta meg. Itt lakott fiatal feleségével, Kálmán Magdával fia, a családi cégnél dolgozó dr. Strém Zsigmond. 1934. május 29-én született meg fiuk, Strém Kálmán, a későbbi neves zeneszociológus és hangversenyrendező.
Születése huszonegy éves édesanyja életébe került, s a kisfiút három éves koráig anyai nagyszülei nevelték. Édesapja ismét megnősült, s a család Budapestre költözött. Öccse születése után a történelem szólt bele a család életébe. Édesapja 1942-ben a Don-kanyarban tűnt el, nevelőanyját 1944-ben koncentrációs táborba hurcolták. Őt és féltestvérét Pesten bújtatták, szerencsével túlélték a vészkorszakot. Visszatért a nevelőanya is, de a nagykanizsai kiterjedt rokonságból szinte mindenki a holokauszt áldozata lett.
A fordulat éve után Strém Kálmán továbbtanulása, pálykezdése nehézségekbe ütközött. Rossz káderlapja miatt nem vették fel az egyetemre, amit csak később végezhetett el, s az Országos Filharmóniánál sikerült álláshoz jutnia. Itt fokról fokra tanulva ki a szakmát, kora legkiválóbb hangversenyrendezőjévé vált, miközben létrehozta az Országos Filharmónia hatalmas vidéki hálózatát. A rendszerváltás után megalapította a Strém Koncert Kft.-t. Tevékenységének egyik fő iránya a magyarországi Haydn-kultusz erősítése, a másik pedig a kortárs zene és a fiatal előadóművészek menedzselése, népszerűsítése volt. Hangversenyeit mindig a legnagyobb gondossággal, európai ízléssel rendezte meg. Ő maga nem volt muzsikus, de a hangversenyrendezést művészi fokon művelte. Zeneszociológusként több tanulmányt publikált a magyar zenei élet legfontosabb kérdéseiről. 2005. november 27-én bekövetkezett hirtelen halálával egy korszak zárult le a magyar zenei életben.
Az épület homlokzatán 2007. május 27-én Strém Kálmán emléktáblát helyezett el a Magyar Haydn Társaság, amelynek alapítója volt. 2009 május végén, születésének hetvenötödik évfordulóján a Medgyaszay Házban (a régi városi moziban) avatták fel bronz mellszobrát. Mindkét műalkotás Gerő Katalin munkája.
