Az Art Capital fesztivál keretén belül a Barcsay Múzeum tereiben olyan kiállítást láthatunk, ahol az alkotók a modern kor emberének a környezetéhez való viszonyát mutatják be. Azt az emberi beavatkozó aspektust, ami miatt az Édenkertet, a paradicsomi állapotot keressük, holott egyesek szerint a Paradicsom csupán legenda.
Mások úgy vélik, hogy a Paradicsom egy kerthez hasonló, eszményi hely, ahol a jó emberek örökké élnek, és örömteli, megelégedést nyújtó tevékenységekben vesznek részt. Viszont a mai világban az emberit a nem-emberitől elválasztó törekvések eleve kudarcra
vannak ítélve: egyszerre vagyunk a katasztrófa elkövetői és áldozatai.
A múzeum kiállításán a geológiai – antropológiai képzelet szárnyán Angelika Markul és Iski Kocsis Tibor az anyag és a tájba való elmerengésre hív minket. A két kelet- európai alkotó ahhoz a fiatal művész generációhoz tartozik, akik nyíltan és őszintén fordulnak a globális társadalmi kérdések felé.
A kiállítás párhuzamba állítja a gleccserek olvadását és a helyi kultúrák eltűnését, s az emberi rombolást földtani méretűnek láttatja. A hatalmas tájképek földtani textúrái szenvedélyes érdeklődést jeleznek az anyagszerűség és a geológia, a földtan iránt. Egyazon jelenség különböző művészi megfogalmazásaival szembesülünk, amely révén az ökológiai problémák az identitás alapvető kérdéseként állnak előttünk.
A Munkácsy-díjas Iski Kocsis Tibor a természet burjánzását s ezzel szemben az ember strukturált térrendezését, beavatkozását mutatja be alkotásain keresztül.
A lengyel Angelika Markul örökre elveszettnek hitt emlékeket éleszt újjá, és szembesít minket a tájak nem-emberi méreteivel, bizonyítékok után kutat az őslakosokat sújtó katasztrófákra.
Mind a lengyel, mind a magyar alkotó a természetbe beavatkozó ember esetlen pusztítására irányítja figyelmünket kiállított műveivel.
A kiállítás a június 9-24. között megrendezett Art Capital keretében valósul meg.
