A kompozíció kettős megrendelésre született. Bálint János, a nemzetközi hírű fuvolaművész kérte, hogy írjak számára egy olyan verenyművet, amelyben virtuoz készségeinek a megmutatására is alkalmas zenei matéria van. A kompozíciót Szeged városa rendelte meg. A darab kéziratát is a szegedi Somogyi Könyvtár őrzi.
A darab a Papageno.fm műsorán is hallható.
A mű megkomponálásakor az a gondolat foglalkoztatott, hogy a kortárs zene viszonylag kevés olyan darabot teremtett, amelyben a az egyenletes lüktetés dominál. A populárisabb zene viszont alapvetően használja ezt,
hiszen a pulzálás, a ritmikus lüktetés életünk minden pillanatában meghatározó jelenség, akár biológiai létünk szintjén is. Ezt a ritmikus pulzációt akartam megjeleníteni a kompozícióban.
A vonós hangszerek – a szokásos hangkeltési módszereken túl – különböző ütős effektusokat használnak: a húrokat és a hangszer testét tenyérrel vagy ujjakkal, illetve a vonó fájával ütik. A partitúra ezenkívül a hangszerjátékosok számára több féle – teljes talppal, vagy leszorított sarokkal végrehajtott- dobogást is előír. A szólóhangszer, a fuvola is használ ütés-szerű effektusokat: a fuvola billentyűire, az úgynevezett klapnikra történő ráütéssel.
