A darab része egy, a Matuz István számára készült sorozatnak, amelynek minden darabja más-más speciális játéktechnikai újdonságot használ.
A zenemű a Papageno.fm műsorán is hallható.
„Úgyis, minden földre ütés után csak azért is…, csak azért is… újra és újra fel kell állni.” (Dubrovay László)
A No. 2 (Streams), a fuvola alaphangjában meglevő, de az alaphangtól függetlenített felhangok birtokbavételére épül.
A zenei jelenségek tehát egy-egy hang belsejében, 1, 2, 3, 4 néma alaphangra épülő mikrostruktúrában játszódnak le.
Mivel ezek a felhangok az alaphang megszólalása nélkül csak igen halkan szólaltathatók meg, elektromos erősítés szükséges ahhoz, hogy hallhatóbbá váljanak – hasonlóan a mikroszkóphoz, mely a szabad szemmel nem látható mikrovilágot teszi érzékelhetővé.
Dubrovay László Budapesten, 1943. március 23-án született, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, zeneoktató, érdemes művész. A 20–21. század nemzedékének egyik legtermékenyebb magyar komponistája, az elektronikus zenei újító, aki maradandót alkotott az összes hagyományos zenei műfajban is ‒ vokális és zenekari művek, kamaradarabok, opera, balett, szólóhangszeres kompozíciók sora kap helyet a szerzői műjegyzékben. Míg az egyik oldalról az elektronikus zenei tapasztalatok, a hangzó világ lehetőségeinek kikutatása, más oldalról a gyökerek felvállalása, a hagyományok tisztelete jellemző zeneszerzői habitusára. Művészi meggyőződése, hogy az összes inspiráció, ismeret, amit az évtizedek alatt magába szívott, végül megtalálta a helyét az életműben.