Horváth Cintia az ifjú jazzénekesek sokoldalú tehetsége, aki a legfontosabb színpadokon bizonyította, hogy az éneklésre született. Egyedi hangszíne rendkívüli kifejezőerővel, színpadi jelenléttel és nem utolsósorban szerénységgel párosul. Kezdetben klasszikus zenét tanult, csak később fordult figyelme a jazz és a könnyedebb műfajok felé. Pályájának alakulásáról, jelenlegi tevékenységeiről és a jövőbeli terveiről kérdeztük a fiatal énekesnőt.
– Mikor és miért kezdtél el zenével foglalkozni? Az éneklés hogy vált a hivatásoddá?
– Édesanyám 16 éves koráig zongorázott, tőle örököltem a muzikalitásomat. Már egészen kicsi koromban is nagy érdeklődést mutattam a zene iránt, így hatéves koromban a szüleim elvittek a zeneiskolába felvételizni. Azt szerették volna, ha én is zongorázni tanulok, de a tanárok javaslatára hegedülni kezdtem. Később, bár az volt a vágyam, hogy hegedűművész legyek, végül mégis az éneklésben találtam meg önmagam. 2011-ben érettségiztem a Szombathelyi Művészeti Szakgimnáziumban klasszikus hegedű és magánének főszakon, de 12 évnyi klasszikus zenei tanulmányok után mégis azt éreztem, hogy valami másra vágyom, ezért elkezdtem jazz-éneket tanulni a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd a 3 éves OKJ-s képzés elvégzése után felvételt nyertem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem előadó-művészet-jazzének szakára, ahol 2017-ben diplomáztam.
Horváth Cintia – facebook.com/cintiamusic
– Vannak-e példaképeid a jazzben és más műfajokban? Mi az, ami téged megfog egy előadóban?
– Számtalan előadót felsorolhatnék a pop és a jazz műfajaiban egyaránt, de Ella Fitzgerald, Diana Krall, Nina Simone, Anita O’Day, Gregory Porter, Becca Stevens, Jacob Collier, Gretchen Parlato, Jessie J például nagy kedvenceim. Mindegyiküket másért szeretem és hallgatom, de alapvetően a kreativitás és a hangszín az, ami először megfog egy előadóban.
– Jelenleg milyen együttesekben énekelsz és melyik miért fontos számodra
– Jelenleg három fő együttes van az életemben: az egyik a Horváth Cintia Quintet, ahol Várvölgyi Szabolcs gitározik, Vidákovich Izsák szaxofonozik, Dénes Ábel bőgőzik és Kárpáti Benedek dobokon játszik. Ebben a zenekarban tudom kamatoztatni leginkább a kreativitásomat és lehetek önmagam, ugyanis a hangszereléseket is közösen csináljuk Várvölgyi Szabival.
A jazz mellett a könnyedebb műfajokat is kedvelem. A másik együttesem a JazzUp, melyben Schlosser András gitárossal pop-, soul- és R’n’B dalokat dolgozunk át. A Voice Drops a cappella együttessel pedig jazzalapokról indulva számos egyéb műfajba is kitekintünk.
A Voice Drops zenekar tagjai professzionális zenészek, akik tapasztaltak a hazai és nemzetközi koncertéletben. A legkülönbözőbb forrásokból merítenek a sajátos összhangzás megformálásához. Csernus Szilvia, Burján Orsolya, Horváth Cintia, Tasner Levente és Zajkás Boldizsár közös repertoárja friss és izgalmas, teret kap benne a vokális improvizáció és a beatbox, Ella Fitzgerald hangja mellett pedig Kurt Elling, Cecil McLorin Salvant, de Paul Simon és Chris Martin is megidézésre kerül.
– Ha nem a zenével foglalkoznál, milyen más szakma vagy tevékenység érdekelne?
– Nagyon boldog vagyok, hogy azzal foglalkozhatok, amit igazán szeretek, de mivel magam is tapasztalom, hogy mennyire nehéz szakmát választottam, néha elgondolkozom, hogy mi mást csinálhatnék helyette. Őszintén, nem sok minden érdekelne hivatásszerűen a zenén kívül. Talán a cukrászat az egyetlen. Szeretnék továbbra is sokat tanulni, fejlődni, és koncerteket szervezni, hogy a zene lehessen a legelső az életemben.
– Hogy hatott rád a zenetanulás? Változott a személyiséged, amióta zenével foglalkozol?
– Gyerekként nagyon befeléforduló és félénk voltam. Nehezen tudtam megnyílni és új emberekkel ismerkedni. Azt gondolom, hogy a sok évnyi zenetanulásnak és éneklésnek köszönhetem, hogy sokkal nyitottabb emberré váltam.
Horváth Cintia Quintet – facebook.com/cintiamusic
– Hogyan készülsz egy új dalra? Hogyan tanulsz? Vannak különleges szertartásaid?
– Mikor új dal kiválasztásán gondolkozom, a legelső, döntő szempont a szöveg. Nagyon fontos számomra, hogy a daloknak, amiket megtanulok, majd előadok, legyen mondanivalója. Észrevettem, hogy sok esetben választok az adott életszakaszom, élethelyzetem légköréhez, hangulatához illő dalt.
– Gondoltál-e arra hogy ismét hangszert fogj?
– Rengetegszer felvetődik bennem, hogy újratanuljam és folytassam a hegedülést, amit valójában nem lehet elfelejteni annyi év után, amennyit foglalkoztam vele. Otthon nagyon ritkán, de előveszem a hangszeremet és skálázgatok rajta vagy kottát blattolok. Egyszer biztos eljön az a nap, amitől kezdve újra több időt fordítok a hegedűjátékra.
