Varázslatos műveket hallhatunk a Baltikumból az Európai Hidak fesztiválon, szeptember 21-én, 22-én és 24-én: nincs más dolgunk, mint élvezni az atmoszférát, a kivetített festményeket, és hagyni kalandozni fantáziánkat. A misztikus Baltikumba vezető úton Sylvia Schwartz, a Cantemus Vegyeskar és Fischer Iván kísér minket.
A litván Čiurlionis csupán harmincöt évet élt, mégis négyszáz zeneművet és háromszáz festményt alkotott.Automatikusan társított színeket a hangokhoz, játszott a vizualitással és a zenével. Műve, a Miške érzelmes zenés tájkép. A szimfonikus költeményt hallgatva meseszerű erdőbe csöppenünk.
Az észt Arvo Pärt művei sem zökkentenek ki a bársonyos misztikumból. Pärt az egyik legtöbbet játszott ma élő szerző. Valódi kultusz övezi, műveit több mint száz filmben használták fel, de a zenetörténet legtermékenyebb krízise is az övé. 1968-ban teljesen visszavonult, és csak nyolc évvel később alkotta meg saját módszerét, a tintinnabulit (harangocskák). Új zenéje a középkori vallásos zene modern kori folytatása.
Ősi és modern, időtlen és mély, szent minimalizmusában minden hang felé egyforma szeretettel fordul.
A Como cierva sedienta az első szoprán hangra és zenekarra írt műve, amelyben a 42. és a 43. zsoltár szövegét használta fel. A női hang úgy fut rajta végig, mint a legfényesebb szál egy szőttesen.
Čiurlionis művéhez hasonlóan egy érzéktársítás szülte a végtelen béke üzenetét hordozó Te Deumot is:
A svájci művész, Martin Ruf egyszer azt mondta, a kék több mint húsz árnyalatát látja, ha tiszta időben nézi a hegyeket. Szavai azonnal hanggá formálódtak bennem: hallani kezdtem a kéklő hegyeket.
A koncert harmadik szerzője, a lett Pēteris Vasks is vonzódik a minimalizmushoz. Művei tiszták és beszédesek; az Epifaniát csak vonósokra írta, az ő nyelvükön pedig igazán jól beszél, hiszen korábban hegedült és nagybőgőzött.
