Egy budapestinek biztosan nem kell elmagyarázni, hogyan uralhatja egy folyó a város identitását: a víz összeköt és elválaszt, éltet és rombol, szolgál és birtokol. Így van ez Linzben is; a Duna számos arcát mutatja meg a helyieknek, ezért a kulturális színtéren is fontos kérdéssé vált az ember és a víz kapcsolata.
Ez a témakör került a 2018-as Höhenrausch középpontjába is. A kiállítás „turistabarát” attrakcióiról már értekeztünk, ezúttal a mélyebb témákat boncolgató installációk közül mutatunk be néhány izgalmasabb darabot, melyek sajátos módokon járják körül víz és ember folyton változó alá-fölé rendeltségi viszonyát:
A víz veszély
Simon Starling fotósorozata napjaink egyik égető problémáját érzékelteti: az erőforrások eltűnését. A 38 kivetített képen egy fából készült csónakot látunk, melyet gőzmotorral láttak el. A legénység a csónak darabjaival fűti a gőzgépet, mígnem a jármű teljesen széthullik, utasai pedig a skóciai Loch Long vizébe zuhannak. Az alkotásnak metaforikus jelentést is tulajdoníthatunk, hiszen a csónak a „Dignity”, vagyis „Méltóság” nevet viseli.
A víz szenvedély
Chiharu Shiota installációjáról bátran kijelenthetjük, hogy a megszállottság egészen bámulatos formájáról árulkodik. Mindössze fém csónakokból és rengeteg vörös fonalból épül fel, mégis álomszerű érzetet kelt, amikor végig megyünk a hálók között. Az alkotó az életet, mint bizonytalan utazást ábrázolta művével, de valójában átvitt értelem nélkül, puszta tárgyként is lenyűgöző, ha elképzeljük a napokig tartó munkát, amellyel az installáció elkészült – pontos tervek nélkül, szinte csak az intuíció által vezérelve.
A víz zene
Poharaknak koccanó tűk és üvegbe zárt vihar hangja tölti be a szobát Nelo Akamatsu installációjában. A halk zörejek nyugodt atmoszférát teremtenek, pedig a művész olyan elementáris erőket zabolázott meg, mint a mágnesesség vagy az örvénymozgás.
A víz otthon
Az aktivistaként is tevékenykedő Mary Mattingly új életmódok után kutat. House and Universe című alkotásával arra hívja fel a figyelmet, hogy a víz a társadalom közös értéke, melyet a szolgálatunkba állíthatunk, de egyúttal vigyáznunk is kell rá.
A víz határ
Emberek végtelen sora kel át egy vízfelületen, de csak „ottfelejtett” tükörképüket látjuk, az otthonvesztés fájó bizonyítékaként. Jeanette Ehlers fotói a migrációra felelnek, de a saját életünkre vonatkozó üzenetet is találhatunk rajtuk: minden újrakezdés, „határ-átlépés” során hátrahagyunk valamit önmagunkból, akár egy tükörképet a folyó felszínén.
