A koreográfus, aki nem ismer határokat

Sidi Larbi Cherkaoui (fotó: Mats Bäcker)

Sidi Larbi Cherkaoui belga koreográfust 2007 óta folyamatosan jelölik az Európai Színházi Díj Színházi realitás díjára. 2018-ban az 14 tagú zsűri megítélte neki a kitüntetést.

Kelet és nyugat világa találkozik koreográfiáiban. Az indoklás szerint Cherkaoui művészi, földrajzi és stílusbeli határokat nem ismer, lélekből építi fel előadásait, amelyek formai szépségük mellett erős érzelmi hatással is bírnak.

Bár nem volt ott, mégis Szerebrennyikovról szólt az Európai Színházi Díj átadója

Koreográfusként 1999-ben, egy kortárs musicallel mutatkozott be, azóta mintegy 50 egész estés darabot készített önálló és alkalmazott művészként, saját társulatával, az Eastmannel és más együttesekkel is, amelyeket megannyi díjjal ismertek el.

Első tánckompozícióit a világhírű Les Ballets C de la B társulatával készítette, és dolgozott a Sasha Waltz & Guests táncosaival, egy hozzá hasonlóan vizionárius táncos-koreográfussal, Akram Khannal, felkérte őt darabra a londoni Sadler’s Wells produkciós/befogadó ház, meghívták Észak-Amerika progresszív együtteseihez, és az utóbbi év egyik legnagyobb hatású videoklipjét, Beyoncé és Jay-Z Ape**itjét is ő koreografálta.

Volt a Flandriai Királyi Balett művészeti vezetője, meghívta a Holland Nemzeti Balett, z L. A. Dance, a Stuttgarti Balett, a Martha Graham Dance Company, a Párizsi Opera balettegyüttese (a Boléróban állandó munkatársával, Damien Jalet-val és Marina Abramovićcsal dolgozott együtt), koreografált a Göteborgi Opera balett-társulatának, illetve is eltáncolta egy saját társulatával, az Eastmannel, Antwerpenben dolgozik. Sutra című előadását Antony Gormley brit szobrászművésszel és shaolin szerzetesekkel készítette, a Dunas című duettet María Pagés flamencotáncossal, a Play című produkcióhoz egy kucsipudi táncosnőt, Shantala Shivalingappát kérte fel, de Natalia Oszipova és Ivan Vasziljev számára is koreografált darabot.

A La Monnaie-ben rendezte az első operát, a Shell Shock zeneszerzője Nicholas Lens, szövegírója Nick Cave volt. További kirándulásokat tett a műfajba: a Bajor Állami Operában a Gáláns Indiákat állította színpadra, Bázelben a Satyagrahát, a Flamand Operában, a Pelléas és Mélisande esetében ismét Damien Jalet és Marina Abramović voltak a partnerei.

Joe Wright filmrendező felkérte őt az Anna Karenina című film koreográfusának, röviddel később ismét dolgozott Wrighttal, de már egy londoni színházi előadás társrendezőjeként. A Young Vic Színháztól egyenes út vezetett az első egész estés nem-táncos előadáshoz. A Pluto alapanyagai díjnyertes mangasorozatok voltak, az elődást Tokióban mutatták be. Ezt követően ismét alkalmazott koreográfussá vált: többek közt Benedict Cumberbatch mozgását dolgozta ki a Hamletben, a produkciót a londoni Barbicanben játszották.