Kocsis Zoltán több mint negyven éven át a magyar zenei élet egyik legjelentősebb és legsokoldalúbb egyénisége volt, 1997 óta vezette Magyarország egyik vezető szimfonikus zenekarát, a Nemzeti Filharmonikus Zenekart.
Kocsis Zoltán 1952. május 30-án született Budapesten. Ötévesen kezdett zongorázni, tizenegy évesen lett a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola zongora-zeneszerzés szakos növendéke, 1968-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Kadosa Pál, Kurtág György és Rados Ferenc tanítványa volt.
Karrierje 1970-ben a Magyar Rádió országos Beethoven-zongoraversenyének megnyerésével indult, a zenei életbe Ránki Dezsővel együtt robbantak be. 1973-ban egyszerre végeztek a főiskolán, mindketten itt lettek tanársegédek, majd adjunktusok, 1979-től pedig docensek.
A két fiatal zongoraművész 1973-ban egyszerre kapott Liszt Ferenc-díjat, öt évvel később Kossuth-díjat, 1984-ben érdemes művész címet, 1988-ban Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat, és 1990-ben ugyanabban az évben lettek kiváló művészek.
„Az utolsó ilyen alkalom négy éve volt, pár héttel Zoli szívműtétje előtt. Akkor hallottam utoljára szólóesten játszani. Rachmaninov meglehetősen nehéz első, d-moll szonátáját tette oda úgy, hogy helyenként szinte füstölt a zongora.” /Mocsári Károly/
Pályájuk párhuzamos szakaszában több közös, ritkaságszámba menő lemezfelvételt készítettek, köztük Mozart összes zongoraszonátáját négy kézre, vagy Mozart, Ravel és Brahms kétzongorás darabjait. Kocsis Zoltán számtalan koncertmeghívást kapott a világ minden tájáról. Adott közös koncertet Franciaországban Szvjatoszlav Richterrel, huszonöt évesen már a világ szinte valamennyi jelentős zenekarával fellépett, és a legkiválóbb karmesterekkel dolgozott együtt.
„Fiatal korától kezdve szívósan tökéletesítette technikáját, hallatlan szorgalommal gyűjtötte zenei ismereteit, megérezve saját zseniális képességeit, lehetőségeit” /Perényi Miklós/
1983-ban Fischer Ivánnal megalapította a Budapesti Fesztiválzenekart, 1987 óta karmesterként is fellépett. 1992-ben a BFZ művészeti vezetője, majd első vendégkarmestere, szólistája és kamarazenésze lett. Bartók Béla zongorára és zenekarra írt műveinek Fischer Ivánnal és a Fesztiválzenekarral készült felvételeiért Edison-díjat kapott, Debussy lemezéért Gramophon-díjat és az Év hangszeres felvétele díját nyerte el. 1997 óta a Nemzeti Filharmonikus Zenekar fő-zeneigazgatója volt. 2012-ben súlyos, életmentő műtéten esett át.
Legendásan híres volt tiszta, precíz zongorajátékáról. Képes volt a legvirtuózabb megoldásokra is, drámai hangulatteremtő képessége mély nyomokat hagyott közönségében.
„Volt óra, hogy képtelen ritmusokban játszott Chopin mazurkákat, észtvesztő tempóban Mozartot, aztán kihívott minket vitára, hogy érveljünk, hogy ez miért rossz. Cáfoljuk meg.” /Némethy Attila/
Bartók Béla műveinek avatott tolmácsolója, kivételes súlyú letéteményese volt. Ő volt a művészeti vezetője a 2006-ban útjára indított Bartók Új Sorozatnak, amelyben a múlt század egyik legjelentősebb zeneszerzőjének művei jelennek meg harmincegy lemezen, a zeneszerzői szándékokat a legmesszebbmenőkig figyelembe vevő, hiteles előadásban.
2004 januárjában a cannes-i Midem Fesztiválon életműdíjat kapott, és átvehette a francia művészeti érdemrend lovagi fokozatát. 2005-ben másodszor is Kossuth-díjjal tüntették ki. Bartók Béla születésének 125. évfordulóján másodszor is megkapta a Bartók-Pásztory-díjat, 2007-ben a magyar kultúra követe lett, s jubileumi Prima Primissima díjjal is kitüntették. 2012-ben Corvin-lánc kitüntetésben részesült, 2016 májusban vehette át a Magyar Olimpiai Bizottság Fair Play bizottsága által megítélt Fair Play-díjat. Az előadóművészek közül elsőként ő lett a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja.
Az 1970-es években létrejött zeneszerzői csoport tagjaként egy, a hagyományoktól független zenei nyelv kialakítására törekedett, s egyik alapítója volt a kortárs zenei közéletet alaposan felkavaró Új Zenei Stúdiónak. Szerzett darabokat a nemzetközi muzsikusokból álló, világhírű kortárs zenei formáció, az Ensemble Modern számára is. Különböző zenei stílusokban való jártasságát bizonyítja Kiskarácsony, nagykarácsony című műve, amelyben az ismert karácsonyi dalt 47 variációban, a zenetörténet különböző stíluskorszakait szemléltetve dolgozta fel.
Jelentős mennyiségű, mintegy 140 zenekari hangszerelést, illetve zongorára való átdolgozást is készített Bach, Haydn, Johann Strauss, Dvořák, Debussy, Ravel, Rachmaninov, Wagner, Enescu, Bartók és Kodály műveiből.
Nevéhez fűződik Arnold Schönberg Mózes és Áron című operájának 2009-es magyarországi ősbemutatója Miskolcon. A darabot egy évvel később a budapesti Művészetek Palotájában is előadták, erre az alkalomra – világpremierként – az osztrák zeneszerző vázlatainak felhasználásával megkomponálta a mű harmadik felvonását.
„Az örökérvényűségre kell törekedni, nem a véglegességre.” /Kocsis Zoltán/
A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat tagjaként és támogatójaként 1990 óta minden évben születésnapján koncertet adott a szervezet javára. A Zeneakadémia és a Nemzeti Filharmonikusok Kocsis Zoltán születésnapján 2021-ben indította útnak A Magyar Klasszikus Zene Napja elnevezésű programsorozatot.
2016-ban posztumusz Hazám-díjban részesült, a következő évben jelent meg Juhász Előd róla írt, az Utolsó beszélgetés című kötete, továbbá a zongoraművész Kelemen Barnabás hegedűművésszel közös, Hommage à Fritz Kreisler című albuma. Ugyancsak 2017-ben a Pannon Filharmonikusok zenekar róla nevezte el a pécsi Kodály Központban található próbatermét.
2017-ben, majd 2018-ban emléktáblát avattak egykori fővárosi otthona falán, a 15. kerületben, Újpalotán, illetve a 13. kerületi Szent István körúton. A Kocsis-Hauser Alapítvány nevével 2022-ben díjat és zenei ösztöndíjat alapított fiatal muzsikusok számára. A világhírű zongoraművésznek 2022-ben jelent meg a Philips lemezcégnél (amelynek hosszú ideig exkluzív művésze volt) készített összes felvételét tartalmazó, 26 lemezes albuma.
