John Coltrane elveszettnek hitt lemezének felfedezése mérföldkő a jazz történetében

John Coltrane elveszettnek hitt lemezének felfedezése mérföldköve a jazz történetének, Várjon Dénes pedig második szólólemezével saját történetét írja tovább. A Gramofon toplista első helyezettjei.

Elképesztő az a figyelem, amit ez a nemrég – Coltrane első feleségének, Naima Juanita Grubbsnak a hagyatékából –előkerült lemez kapott mind a nemzetközi, mind a hazai sajtóban. Az album címe a megtalálás tényére, valamint arra a tanácsra utal, amit Coltrane a nála fiatalabb szaxofonos barátjának, Wayne Shorternek adott:

az improvizációban indulj egyszerre mindkét irányba.

Sonny Rollins egyenesena gízai nagy piramis egy új kamrájának felfedezéséhez hasonlította a tényt, hogy előkerült egy felvétel, amit mindenki rég elveszettnek hitt. Valóban a lemezen szerepel három olyan kompozíció, amit még soha sem hallhatott a közönség, a csupán munkacímmel rendelkező 11383, 11386 és a Slow Blues. Ezenkívül a One Up – One Down című szám is izgalmas, amit csupán egy a Birdland klubban rögzített koncertfelvételről ismerhetünk.

1963 márciusában, kicsivel több mint egy évvel a zenetörténeti jelentőségű Love Supreme felvétele előtt ugyanazzal a felállással (McCoy Tyner – zongora, Jimmy Garrrison – nagybőgő,Elvin Jones – dob) és ugyanott, Rudy Van Gelderen glewoodi stúdiójában, egy nap alatt rögzítették a lemezszámait. Az egyetlen ezelőtt, 1965-ben megjelent felvétel a mostani anyagból Lehár Ferenc A víg özvegy című operettjének Vilja című dalát feldolgozó Vilia.

Lehár Ferenc nagyoperája először volt hallható a Távol-Keleten:

A kávéház, ahol Strauss, Kálmán és Lehár is törzsvendég volt

Az összesen tizennégy darabból álló kiadvány ezeken kívül a jól ismert jazz sztenderdet, a Nature Boy-t és az Impressionst tartalmazza. Külön érdekesség, hogy ekkor még az Impressionst sem rendelkezett címmel, 11385-ként volt katalogizálva. Megpróbáltam megfejteni az eddig ismeretlen darabokat. A 11383 egy rendhagyó Bb blues kromatikus hangok mikrotonalitásával a témában. A 11386 pedig egycsodálatos f-mollbeli modális, középtempós swing kompozíció. Az album két formátumban, a hét számot tartalmazó normál és a deluxe verzióban jelent meg. A felvételek kiválasztása a zenekarvezető fia, Ravi Coltrane és a producer Ken Druker munkája. A második lemez új darabot nem, csak eltérő verziókat tartalmaz. Az, hogy miért számít ez a lemez ma a jazz „Szent Gráljának”, nem csupán Coltrane klasszikusnak számító kvartettjének zsenialitását dicséri. Arra is figyelmeztet, hogy mennyire hiányzik ma a sok tökéletesre gyúrt produkcióból a frissesség és az átütő erő.

Ahogyan a Gutenberg-galaxist, a nyomtatott könyvet szerencsére nem tüntette el teljesen az internet, ugyanúgy a hangfelvétel-készítés és -kiadás online korszakában sem szűntek meg a fizikai hanghordozók. Sőt, az értékteremtő zenei műfajokban a kézbe vehető, szép grafikával és minőségi booklettel kínált hanglemez az elmúlt időszakban Európa-szerte felértékelődött.

A Gramofon havonta jelentkező összeállítása szubjektív toplista: ebben a hónapban mi ezeket a lemezeket hallgatjuk legszívesebben a szerkesztőségben.

Ahogy a Fekete ország című versében Babits Mihály is számtalan variációját énekli meg a feketének, úgy Várjon Dénes is különböző árnyalatait festi meg a színnek zongorajátékával. Az ECM gondozásában a zongoraművész immár második szólóalbuma látott napvilágot, az első, nagy sikerű Berg-Janáček-Liszt darabjaiból válogató lemez után ezúttal Schumann, Ravel és Bartók műveivel. A CD-t kézbe véve már a borító sejtetni engedi, hogy a korongon felhangzó művek szoros rokonságot mutatnak a sötét, sejtelmes színekkel, az éji hangulatokkal. Schumann 1837-benkeletkezett Phantasiestückéje (op. 12) például a zeneszerző „legsötétebb óráit” idézi. Azt az időszakot, mikor menyasszonyától, Clara Wiecktől szinte teljesen eltiltotta Schumannt a lány szigorú apja. Sokan ennek tudják be a sorozat darabjainak sokat sejtető címeit is:

állítólag ezekkel üzent a szerelmes Schumann imádottjának.

Annyi bizonyos, hogy a ciklus legnépszerűbb darabja, az In der Nacht (Éjjel) nem Chopin noktürnjeinek hangulatát fejezi ki, sokkal inkább a magány riasztó érzésének zenei megfogalmazását halljuk benne. A Ravel-mű – Gaspard dela nuit – mindhárom tételének programját egy-egy Aloysius Bertrand-költemény adja, melyek cselekménye (természetesen) éjszaka játszódik.

Várjon Dénes lemeze a nemzetközi kritikát is meggyőzte:

„Sűrű szezon előtt állok”

Itt nemcsak a program természetfeletti, hanem – Ravelt idézve – a tételek megszólaltatójának is transzcendentális virtuozitásra van szüksége, hogy a kivételes zongoratechnikát igénylő mű szuggesztív zenei nyelvezetét maradéktalanul tolmácsolhassa. Várjon Dénes lenyűgözően játssza a zongorairodalom egyik legnehezebb alkotását: kifogástalan a technikája, mely nyilvánvalóan csupán eszköz számára, hogy minél közelebb férkőzzön a mű mondanivalójához.

Kifinomult billentését azok a puha pianók is jelzik, amit rajta kívül csak kevesen tudnak.

Egy ilyesfajta „éjszaka-válogatásból” szinte kihagyhatatlan Bartók Szabadban című, öt darabot magában foglaló ciklusa, melynek Az éjszaka zenéje című tétele a20. század emblematikus alkotásai közé emelkedett. Várjon Dénes nemcsak a „csendes alföldi tájban hallható békák hangversenyét és egyéb sejtelmes zajokat” mutatja meg a zongora billentyűi segítségével, hanem érzékenyen utal az éj sötétjében kitárulkozó lélek magányosságára is.