Keller Andrással készített nagyinterjúnk állásfoglalásra késztette a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségét: a zenekarigazgatók többségi véleményét tükröző nyilatkozatot kérésüknek megfelelően betűhíven – a kiemeléseket is beleértve – közöljük.
Válasz a Papageno 2018. november 7-én megjelent, Keller Andrással készített interjúra a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségébe tömörült nemzeti- és kiemelt minősítésű szimfonikus zenekarok vezetői döntő többségének írásos állásfoglalása szerint.
A Concerto Budapest Keller András vezette története kérdéseket vet fel minden jogszerűen működő magyar zenekar számára:
Vajon betartandók-e a törvények és a közpénzből gazdálkodó együttesekre vonatkozó gazdálkodási szabályok mindenki számára, vagy vannak kivételek?
Keller András szavaiból úgy tűnik, nem jó a munkajog köré szervezni a zenét, és a munkajogi törvények betartásához az államnak kell biztosítani a fedezetet. A munkahelyteremtés számos magyar zenekarnak jelentett gondot az elmúlt 30 évben, mégis a munkajogi törvények mentén alkalmazták a muzsikusokat, fokozatosan építkeztek, teremtették meg a gazdasági hátteret, és legfőképpen úgy gazdálkodtak a rájuk bízott vagyonnal, hogy az ne veszélyeztesse az intézmény működését!
Vajon elfogadható-e, hogy egy együttes a meglehetősen magas állami támogatást meghaladó túlköltekezése miatt százmilliós, sőt a hírek szerint immár milliárdos nagyságrendű segítséget vár?
Keller szerint „Miért ne lehetne egy olyan egészséges verseny a vezető magyar zenekarok között, amelyben nem egy-két kör hátránnyal indulnak egyes együttesek?” A dolog pikantériája az, hogy Keller András itt önmagára gondol, és nem veszi észre, hogy a zenekarok döntő többsége az övénél kisebb állami forrásból gazdálkodik, sőt, ebből 70-80, alkalmasint 100 munkahelyet tart fenn.
Keller az együttesére jellemző vérverejtékes próbákról, különböző produkciókról, markáns kortárs- és magyar zenei profilról beszél, ami egyébként bármelyik magyar zenekarról elmondható. Egy dologban a zenekarok többsége valóban nem versenyezhet a Concerto Budapesttel: nem tudnak ilyen mennyiségű világhírű művészt meghívni, ami Keller szerint a művészi rang igazolása, valójában azonban csak anyagi ráfordítás kérdése. A többi zenekar a Concerto Budapestéhez hasonló állami támogatással éppen annyi világnagyságot tudna szerződtetni.
Mindemellett aggodalommal figyeljük Keller András tevékenységét – már csak az összeférhetetlenség okán is – a zeneművészeti bizottságban, és bár nagyon szép mondatokat hallottunk tőle arról, hogyan kíván segíteni a magyar zenei életnek, ugyanakkor a Concerto Budapest értékének deklarációjával együtt jár más együttesek (le)minősítése, miszerint egy nagy létszámú, sokat dolgozó együttes nem feltétlenül teremt értéket.
A magyar zenei élet együttesei számára elfogadhatatlan, hogy a Concerto Budapest nagy állami támogatás reményében kínál szerződést más zenekarok muzsikusainak, jelentősen magasabb bért ajánlva. Ezzel ismét szétzúzná az érzékeny egyensúlyú magyar zenekari struktúrát, tönkre téve más együttesek évtizedes munkáját, nehezen létrehozott alkotói közösségét. Keller – úgy tűnik – jelenleg is nem létező pénzt költött volna, hiszen éppen a napokban jelentette be hangversenyek törlését, és ismét türelmet kért a zenekari muzsikusok jövedelmének kifizetéséhez.
Mindezek ellenére szeretnénk szolidaritásunkat kifejezni a Concerto Budapest művészeivel, mert meggyőződésünk, hogy ők is megérdemlik a munkavállalói státusz kínálta biztonságot. Keller András vezetői magatartásával és a magyar zenei élet többi szereplőjét veszélyeztető gondolkodásmódjával való egyet nem értésünk ellenére, nem vitatjuk a Concerto Budapest tisztességes, a többi magyar zenekarhoz hasonló körülmények közötti működéshez való jogát!
Megjegyzés: megkerestük Kovács Gézát és dr. Gyimesi Lászlót – a szakmai tömörülés elnökét és az előadóművészeti törvény egyik megalkotóját, hogy egy interjúban részletesen is fejtsék ki álláspontjukat a kérdésekben.
