Rácz Zoltán, a Zeneművészeti Bizottság leköszönt elnöke az alábbi levélben reagált a zenekarok finanszírozásával kapcsolatos nemrég közölt interjúnkra.
„Érdeklődéssel olvastam azt az interjút, melyet Kovács Gézával és Gyimesi Lászlóval készített a Papageno. Az interjú fontos témákat érint, ezek higgadt végiggondolása, megbeszélése, fontos, közös feladatunk lehetne, amelyre minden bizonnyal sort kerítünk a közeljövőben.
Az alábbiakban azonban kifejezetten a Zeneművészeti Bizottságot ért, alig leplezett támadásra kívánok reagálni. Amióta Keller András és e sorok írója, Rácz Zoltán elfogadta Kásler Miklós EMMI vezetője felkérését, hogy munkánkkal segítsük a Zeneművészeti Bizottság munkáját, folyamatosan érzékeljük, hogy a magyar zenei élet néhány szereplője képtelen feldolgozni a miniszter döntését és minden eszközzel igyekszik gátolni, sőt aláásni a munkánkat.
A ZMB október 19-én tárgyalta meg az előkészítendő ügyeket, amit a Nemzeti Előadó-művészeti Érdekegyeztető Tanács – (a továbbiakban: NEÉT), november 5-én megvitatott, majd szavazott a zenekari minősítésekről és a minősített zeneművészeti szervezetek 2019. évi felosztási szabályzatáról.
A ZMB által javasolt minősítéseket a NEÉT nagy többséggel megszavazta, azonban a felosztási szabályzatra egyetlen igen szavazat sem érkezett. Csak nem szavazatok és tartózkodások voltak. Kovács Géza megemlíti, hogy ezzel szemben a közelmúltban a hasonló javaslatokat a NEÉT egyhangúlag elfogadta. Be kell vallanom, hogy belőlem ambivalens érzéseket, sőt enyhe gyanakvást váltanak ki az egyhangú szavazások, az egyöntetű elutasítások, de ez most nem fontos.
Kovács Géza szerint ez jelzésértékű, amelyből azt a következtetést vonja le – amelyre félreérthetetlenül utal is az interjúban – hogy a Zeneművészeti Bizottság tagjai felkészületlenek, munkájukat felelőtlenül végzik. Szerintem viszont Kovács Géza mondatai jelzésértékűek, amelyek meggyőzően támasztják alá a bizottság egyes tagjaival szemben táplált, alaptalan ellenérzéseit.
Kovács Gézának, a Zeneművészeti Bizottság tagjait célzó sértő mondatait, a sugalmazást, miszerint a Bizottság tagjai felkészületlenek vagy felelőtlenek lennének, a leghatározottabban visszautasítom.
A tisztánlátás kedvéért tekintsük át, kik készítették elő a javaslatokat a ZMB 2018. október 19-i ülésén:
- Herboly Domonkos, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főigazgatója, a Zeneművészeti Bizottság korábbi elnöke, akiről úgy tudjuk, Kovács Géza saját maga szánta utódjául az NFZ élére. Úgy gondolom, vele kapcsolatban fel sem merülhet a felkészületlenség, vagy a felelőtlenség vélelme.
- Medveczky Ádám, köztiszteletnek örvendő, Kossuth-díjas karmester, aki maga is hosszú éveken át vezetett zenekart, jószerivel az összes hazai zenekarral dolgozik, jól ismeri körülményeiket, gondjaikat-bajaikat. Úgy gondolom, hogy szakmai kompetenciájával kapcsolatban nem merülhet fel semmiféle kétség.
- Keller András, az ÁHZ és a Budapesti Fesztiválzenekar korábbi koncertmestere, világszerte elismert művész, tanár, az egyik legrangosabb londoni zeneművészeti intézmény professzora, 2007-óta a Concerto Budapest zeneigazgatója. A magyar zene ügyének fáradhatatlan szószólója, odaadása, szakmai kompetenciája megkérdőjelezhetetlen.
A Zeneművészeti Bizottság negyedik tagja, akkori elnöke, e sorok írója, Rácz Zoltán. Külföldi utam miatt nem lehetettem ott az ominózus, október 19-i ülésen. Bhutánból, gyakorlatilag lehetetlen volt telefonkapcsolatot létesíteni a bizottság tagjaival, javaslataimat, részben a kommunikációs lehetőségek korlátozottsága, részben a rendkívül rövid határidő miatt, még írásban sem tudtam eljuttatni a Bizottság ülésére.
Háromtagú bizottság készítette tehát elő a javaslatokat, amelynek ideiglenes elnöke Medveczky Ádám volt. A javaslatok végleges tartalmát szavazás erősítette meg. A NEÉT elutasítása után természetesen haladéktalanul lemondtam a Zeneművészeti Bizottság elnöki tisztségéről, annak ellenére, hogy a Bizottság ajánlásaival teljes mértékben egyetértek.
A történtek ugyanakkor megerősítettek, hogy a Zeneművészeti Bizottság tagjaként elkötelezetten folytassam a munkát, a magyar zenei élet előtt álló feladatok kijelölése és megvalósítása érdekében. Lehet, hogy Kovács Gézának vagy Gyimesi Lászlónak furcsa, én azonban természetesnek tartom, hogy egy megváltozott személyi összetételű bizottságban új elképzelések jelenhetnek meg, a folyamatos ügyekben pedig esetenként hangsúlyeltolódások jelentkezhetnek. Ezekre azonban nem a szervezett ellenállás a válasz, hanem a felelősségteljes kommunikáció és a szakmai együttműködés.
Az öncélú hadakozásnak nem látom értelmét.”