A pesti templom, ahol az Esztergomi mise a legszebben szólt

Budapest- Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom - Budapest, V. Március 15. tér 9.

Budapest- Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

A kéttornyú templom Pest legrégibb épülete, s egyúttal Magyarország egyik legkiemelkedőbb építészeti és kultúrtörténeti emléke.

Első formájában a 11. században Contra Aquincum romjaira épült, annak köveiből. Már a Gesta Hungarorum is említi: 1046-ban e templom falai alatt helyezték el a vértanúságot szenvedett Gellért püspök holttestét. A hagyomány szerint itt tartották 1211-ben a gyermek Árpádházi Szent Erzsébet eljegyzését Thüringiai Lajossal. A román stílusú templomot a 14. század elején gótikus stílusban átépítették, mai szentélye ebből a periódusból származik.

A török időkben mecsetként használták, amelyről a szentély oldalfalában ma is látható mihrab-fülke tanúskodik. A visszafoglaláskor megrongálódott, majd nagyrészt leégett épületet 1725-1740 között barokk stílusban állították helyre. Későbarokk toronysisakjai 1795-ből valók. A második világháborúban is megrongálódott, de helyreállításakor szerencsére figyelemmel voltak építésének két meghatározó stíluskorszakára, a gótikusra és a barokkra.

Valószínűsíthető, hogy Pest városának első templomában a kezdeti időktől magas színvonalon művelték az egyházi zenét, de csak körülbelül az utolsó háromszáz évről állnak rendelkezésre megbízható források.

A templomban a török kiűzését követően, a 18. században kezdett fokozatosan kiépülni egy rendszeres zenei együttes, mely a német származású Joseph Bengraf (1745-1791) működése alatt teljesedett ki. Az ő mindössze hét évig, 1784-től 1791-ig tartó karnagysága a főtemplom zenei életének egyik fénykora volt.

A cseh származású Cibulka Alajos (1768-1846) 1803-tól négy évtizeden keresztül működött itt először orgonistaként, majd karnagyként; számos egyházi kompozíciót is írt. 1801-ben e templom falai között ő dirigálta először Magyarországon Mozart Requiemjét. Cibulka Pest világi zenei életében is kulcsfigura volt mint a Pesti Német Színház igazgatója  és karmestere.

A 19. század közepétől a templom kiváló régens chorija Bräuer Ferenc (1799-1871) volt. Az ő működését alapos doktori disszertáció dolgozza fel – beágyazva a templom és a korszak teljes történetébe és zenetörténetébe. Érdemes belemerülni!

1846-tól kántor, 1871-től pedig a főváros tanácsa által megválasztott karnagy volt itt Engeszer Mátyás (1812-1885), akinek férfikarra írt Requiemje a főváros templomainak egyik állandó műsordarabja lett.

Ezen a ponton kell szólni a „vendég” Liszt Ferenc és a plébániatemplom kapcsolatáról. Schwendtner Mihály apát révén Liszt gyakran szállt meg a templom közelében egykor állott belvárosi plébánia épületében. Ott megtartott legendás matinéi mellett számos alkalommal hangzott fel Liszt-mű szerzője vezényletével, illetve jelenlétében a templomban is. 1856 szeptemberében Esztergomi miséjét az esztergomi bazilika felszentelési ünnepsége után először itt adták elő megszakítások nélkül, hangversenyszerűen, az eredeti közreműködőkkel, Engeszer Mátyás vezényletével. Liszt szerint a mű itt sokkal jobban hangzott, mint Esztergomban,

s csodálatos megindulást keltett, sokan sírtak…

1870-ben a fővárosi plébánia égisze alatt Engeszer és felesége, Marsch Katalin szervezte meg Liszt Egylet néven az első hazai női énekkart, amely hamarosan vegyeskarrá bővült s a főváros egyik vezető kórusa, Liszt műveinek legfontosabb kortárs tolmácsolója lett. Próbáin rendszeres látogató volt Liszt, s több alkalommal maga vezényelte őket. Itt a templomban először 1872. február 4-én énekeltek Liszt-művet, a Missa Choralist, majd 1874 februárjában Liszt vezényletével a Koronázási misét. Liszt utoljára 1882 márciusában vezényelt itt, szintén Koronázási miséjét.

Bár rendszeresen nem ide járt istentiszteletekre, hanem a belvárosi ferences, illetve a terézvárosi templomba, azért szertartásokon is többször részt vett e templom falai között. 1872. február 10-én például tanú volt barátja, Reményi Ede hegedűművész esküvőjén. S ha február 8-án, egykori élettársa, Carolyn Wittgenstein hercegné születésnapján Pesten tartózkodott, minden évben itt celebráltatott misét Schwendtner apátplébánossal.

Mielőtt a regens chorik személyéhez visszatérnénk, érdemes megemlítenünk Bogisich Mihály (1839-1919) egyházzenész nevét, aki 1870-ben a templom káplánja lett. Az egyházi szolgálat mellett jelentős volt magánénekesi és zeneszerzői munkássága. Tenoristaként gyakran működött közre itteni istentiszteleteken és Lisztnek a Plébánia épületében tartott matinéin. Fontos könyve, A keresztény egyház ősi zenéje 1879-ben jelent meg.

A templom zenei életének további vezetői:

Szautner Zsigmond (1844-1910) egyházi karnagy és zeneszerző 1886-tól volt a templom karnagya; egyúttal kitűnő orgonaművészként korának modern szerzőit ő mutatta be először Magyarországon.

Harmat Artúr (1885-1962), a 20. századi magyar egyházzene és kóruskultúra legjelentősebb egyénisége 1922-től 1938-ig volt a Belvárosi Főplébániatemplom karnagya. Új alapokra helyezte a magyar egyházzenei gyakorlatot: a reneszánsz mesterek, Liszt Ferenc és a kortárs magyar egyházi zeneszerzők műveinek bemutatásával máig élő hagyományt teremtett, amely mostanáig meghatározza a templom zenei életének irányvonalát. Ő dirigálta a templomban Liszt Via Crucis című művének annakidején Engeszer Mátyás halála miatt elmaradt, megkésett ősbemutatóját 1936-ban.

A legutóbbi időben a templom zenei életének meghatározó egyénisége Virágh Endre (1928-1999) orgonaművész volt, aki 1960-tól haláláig töltötte be a templom karnagyi állását. Mint Harmat Artúr egykori növendéke, mesterének és elődének zenei irányvonalát folytatta, a hagyományőrzés mellett fontosnak tartva a kortárs magyar egyházzenei alkotások előadását.

Még egy szempontra érdemes kitérni.

A templom számos jeles személyiség esküvőjének és gyászmiséjének is színhelye volt.

Reményi Ede esküvőjét már említettem; 1841. január 9-én itt házasodott össze Kossuth Lajos és Meszlényi Terézia; később itt volt Mosonyi Mihály, Ábrányi Kornél, a karmester Richter János és a primadonna Blaha Lujza esküvője is.

A gyászszertartások közül is emeljük ki a legfontosabbakat: 1855. november 24-én Vörösmarty Mihály, 1860. április 30-án Széchenyi István gyászmiséjét. Mindkét alkalommal Mozart Rekviemje hangzott fel Bräuer Ferenc vezényletével. 1870. június 10-én Batthyány Lajos miniszterelnök újratemetésekor az itt tartott gyászmise alkalmára komponálta Libera című művét vegyeskarra és mélyvonósokra Mosonyi Mihály, amelyet akkor Erkel Ferenc vezényelt.

A templom jeles zenei hagyományai iránti tiszteletből közös emléktáblát állítottak Liszt Ferencnek és Harmat Artúrnak, mely a karzat alatt, a templom nyugati falán látható. Minden évben előadják Liszt négy miséjét, és október hónapban, születésnapjához kapcsolódva megszólaltatják orgonaműveit a templom nemrég felújított orgonáján.

Források:

Dercsényi Balázs: Budapesti műemlékek. Bp. Corvina, 1991
Horváth Ágnes: A pesti főtemplom zenei élete a XIX. század közepén, Bräuer Ferenc karnagyi működésének tükrében (1839-1871). DLA doktori értekezés. Bp. Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, 2012
Oberrecht Ádám: A 950 éves budapesti Belvárosi Főplébániatemplom zenei évszázadai. = Gramofon 2000/1
Legány Dezső: Liszt Ferenc Magyarországon 1869-1873. Bp. Zeneműkiadó, 1976
Legány Dezső: Liszt Ferenc Magyarországon 1874-1886. Bp. Zeneműkiadó, 1986
Watzatka Ágnes: Budapesti séták Liszt Ferenccel. Bp. Helikon – Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, 2011