A Magyar Televízió néhai művészportré-sorozatában alkotóképességük teljében levő művészek életpályáját összegezték azzal a céllal, hogy a rájuk jellemző alkotói arculatnak mintegy esszenciáját adják. A Székely Mihályról készült portréfilm azonban mintha csak azért készült volna, hogy a világhírű énekesnek méltó emléket állítson.
Közhely: az előadók művészete illékony varázslat. Ez azonban szerencsére nem teljesen igaz, mert a mozgókép megörökítheti a csoda egy részét. Persze, az élő produkció atmoszférája más, de a filmszalag és a fájl segítségével a pillanat tartósítható, és későbbi generációk számára is elővehető. Mintha mégis lenne művészi halhatatlanság.
1963 elején készült egy portréfilm Székely Mihályról, a legnagyobb magyar basszistáról. A Magyar Televízió számára készül kisfilmet Horváth Ádám rendezte, benne olyan emblematikus operarészletek szerepeltek, mint Sarastro áriája A varázsfuvolából, Borisz monológja a Borisz Godunovból, részletek A kékszakállú herceg várából és Fülöp áriája a Don Carlosból.
A művész 1963. március 5-én lépett utoljára az Operaház színpadára, Verdi Simon Boccanegrájában Fiescót alakította. Néhány nappal később, március 22-én váratlanul hunyt el.
Székely Mihály a magyar operakultúra nagy alakja volt. Hangjának mély regisztere és zengő tónusa, színészi kifejezőkészsége különleges rangot adott alakításainak. Színekben gazdag orgánumát biztos énektechnika egészítette ki, nagyszerű adottságai fáradhatatlan munkával, önképzéssel és önfegyelemmel párosultak. Emlékezetesek Mozart-, Verdi-, Wagner-alakításai, az orosz klasszikusokban, például a Borisz Godunovban alakított szerepei, vagy A rózsalovag Ochs bárója.
A művész portréját ebben a cikkünkben rajzoltuk meg.
A portréfilm alábbi részletében a fotón is látható Sarastro-áriát énekli, rendkívüli humánummal:
