Normantas Paulius (1948-2017) litván származású magyar fotóművész életét és művészetét tárja az olvasók elé a Kincses Károly fotómuzeológus szerkesztésében megjelent monográfia, amelyet november 30-án mutattak be Budapesten.
Rasa Kairienė litván nagykövet felidézte, hogy Normantas Paulius nemcsak magyar, hanem litván állampolgár is volt, aki 1983-ban érkezett Magyarországra, de gyakran visszatért Litvániába hosszabb utazásai után. Litvániában ismert volt mint fotóművész, filozófus, költő vagy néprajzkutató, aki világpolgárnak tartotta magát – mondta, hozzátéve, hogy különleges ember volt, aki a magyarországi litván közösség első hivatalos elnökeként is tevékenykedett.
Kincses Károly fotómuzeológus, a kötet szerkesztője elmondta: hogy a monográfia megírásával 25 éves adósságát törlesztette a fotóművész felé.
Szabad szél szemlélete megtanított arra, hogy miként lehet az ember nem szabad környezetben is belül annyira szabad, amennyire csak a korlátai megengedik – magyarázta. Kiemelte: Paulius élete utolsó két évében már érezte, hogy az ideje lassan lejár, ezért kezdték el írni a monográfiát. A halálos ágyán az utolsó héten még javította a kéziratot – idézte fel.
Elmondta, hogy számára az volt a kihívás, hogy a privát és a szakmai életén keresztül a fotóművész erős és autonóm személyiségét mutassa be. Normantas Pauliust a helyettes énnek nevezte,
aki litván születésű világpolgárként – később magyar állampolgárságot is kapott – fontosnak tartotta, hogy helyettünk elmenjen Szibériába és azokra a helyekre, ahol finnugor őseink még megmaradt népcsoportjai élnek – hangsúlyozta, hozzátéve: a fotókhoz gyakran hosszú gyaloglás árán jutott el ellenséges kínai és orosz határőrök között, sokszor nem tudta reggel, hogy hol fog lefeküdni este és mit fog enni.
Lefényképezte például egy falu vepsze népcsoportjának utolsó női tagját, de egyebek mellett járt azon a helyen is Vietnamban, ahol a rizsföldek gátján Robert Capa 1954-ben felrobbant és életét vesztette.
A fotómuzeológus szerint Normantas Paulius a teremtő erőben hitt, neki teljesen mindegy volt, hogy Buddháról, Jézus Krisztusról van szó, de a muzulmán vallással is békében állt, ugyanakkor hitt a reinkarnációban. „Vallását tartó született katolikusként életcélul tűzte ki, hogy Buddha összes szentélyét és a megtestesülésnek a különféle helyeit megörökítse” – mutatott rá.
Bővebb információ a kötetről ide kattintva!
Elmondta azt is, hogy több mint 900 felvételből válogatta ki a monográfiában szereplő képeket és tudatosan úgy szerkesztette a könyvet, hogy munkásságának kevésbé hangsúlyos és ismert első felét mutassa be: korai litván, orosz, szovjet fotóit, Kuril-szigetekről készült felvételeit, valamint a magyarság ősi nyomát megörökítő fényképeit.
Sigitas Povilaitis, a Magyarországon élő litván közösség nevében felidézte, hogy 1986-ban találkozott először a fotóművésszel, akkor tartották Tokajban a litván közösség első találkozóját Normantas Paulius szervezésében. Kiemelte, hogy a fotóművész mindezek mellett Tokajban és környékén művészeti táborokat is szervezett litván művészek részvételével, de különféle programokat és kiállításokat, valamint a litván napok rendezésében is részt vett. A Normantas Pauliusról megjelent monográfiát várhatóan Litvániában is bemutatják – tette hozzá.
