A világszerte ünnepelt magyar szoprán pályája Júliaként indult az Erkel Színházban.
Éppen harminc éve, 1989. január 6-án ezekben az órákban megfelelő beéneklés, öltözés és smink birtokában debütált az Erkel Színház színpadán Rost Andrea, hogy Gounod ártatlan Júliáját alakítva elindítsa páratlanul sikeres operai pályafutását.
Hangját úgy definiálták, hogy „lírai szoprán kiemelkedő koloráló készséggel” – ami sokoldalú muzsikust sejtetett.
S valóban: többféle stílusban, több szerepkörben mutatta meg, hogy nagy ambitusú, kiegyenlített, mély regiszterben és a kényes középfekvésben, de a „veszélyes” magasságokban egyforma intenzitással megszólaló, árnyalt dinamikát megvalósítani tudó hangja éppoly hitelessé teszik Mozart-, mint Verdi-, Donizetti-, később Puccini-alakításait, mint amilyen őszinte és hiteles volt ez a harminc évvel ezelőtti alakítás.
A Mirjam Helin Nemzetközi Énekversenyen aratott győzelme megkoronázta a főiskolásként elért versenysikerek sorát és Rost Andrea az elsők között tehette meg Magyarországon, hogy csak szakmai szempontokat figyelembe véve, az emigráció kényszere nélkül vállalhasson munkát külföldön.
Így lehetett alig harmincévesen a bécsi Staatsoper tagja, énekelhetett világraszóló Gildát, Violettát, Luciát, Paminát és Susannát Milanóban, Londonban, Párizsban, Salzburgban, Tokióban, parádés Adinát a Metropolitanben, dolgozhatott Sir Solti Györggyel, Riccardo Mutival, Nikolaus Harnoncourt-ral és Zeffirellivel, énekelhetett Domingóval, Carrerasszal, Alagnával, Brusonnal, Nuccival és Pavarottival – néhány nevet kiemelve a több tucatnyi világsztár közül, akik maguk is pályafutásuk csillagos órái közé sorolják a vele való közös munkát.
