Liszt Ferenc hagyatékának gondozása, a könyv- és kottagyűjtmény folyamatos restaurálása kiemelten fontos feladat, de a műhelyembe az említetteken kívül, sok más érdekes papíralapú tárgy is érkezik. A közelmúltban kollégáimmal együtt restauráltam egy 20. századi olajfestményt, amelynek a hátsó oldalán bútorterv pályázatra beadott enteriőr rajzokat találtam.
A kép történetéről sajnos nem volt információ, mindössze annyi, hogy jelenlegi tulajdonosa az édesanyjától örökölte a tárgyat. Így maga a festmény „mesélt” saját múltjáról, vagyis a rajta lévő információk alapján igyekeztem rekonstruálni születésének körülményeit.
Az olajképet – a közepére ragasztott címke szerint – egy bizonyos Lakatos vezetéknevű művész készítette, aki akkortájt az I. kerületi Pauler utca 1-es szám alatt lakott. Ismerjük a kép eladási árát is, amely 300 aranykorona volt. Ez fontos információ a festmény keletkezését illetően, mert az aranykorona 1892-től 1926 végéig működött hivatalos fizetőeszközként Magyarországon. A koronát 1927-ben a pengő váltotta fel. Tehát, a festmény 1926 vége előtt keletkezett.
Tovább pontosítható a dátum azok számára, akik jól ismerik a budai vároldalt, ugyanis az olajkép címe, Budai Vár késő ősszel. A panoráma alapján valószínűleg azonosítható a helyszín is, ahonnan a művész a képet festette, a természeti környezet pedig pontosabb választ adhat a keletkezés időpontjára.
Feltehetnék azt a kérdést, hogy vajon mit keres egy olajfestmény a papírrestaurátor műhelyében? Nos, a kollégák azért kerestek meg, mert a képet hordozó karton az évtizedek során megsérült, a sarkok hiányoztak és maga a festmény is több helyen eltört. A cél a következő volt: stabilizálni a hordozópapír állapotát, vagyis mérsékelni a felületen lévő töréseket, és pótolni a kép hiányzó sarkait. Összegezve, a tárgyat előkészíteni a további munkafolyamatokhoz, az olajfelület javítására és a retusálásra.
Eddig főként a festményről esett szó, pedig a hátuljára ragasztott pályázati enteriőrterv számomra sokkal izgalmasabb volt. A papírtábla jobb alsó sarkában lévő leírásból kiderült, hogy a 8 darab rajz, vagy enteriőrvázlat egy pályázatra készült. A hajdani jelölt „Bírói szoba bútorainak tervét” készítette el, „JUS” jelige alatt. Nem csupán megtervezte a bútorokat, hanem az asztalt, a könyves szekrényt, a pamlagot, az ülőbútorokat el is helyezte a térben, vagyis kialakította a teljes enteriőrt. Mindehhez pontos leírást mellékelt: „A bútorok ószínűre füstölt tölgyfából vannak gondolva. Az ülőbútorok finom zöldes barna bőrrel behúzva; a mosdó szürke márványlappal; az íróasztal lapja sötét posztóval bevont.”
A pályázati terv valószínűleg véletlenül került az olajfestmény hátsó oldalára. Ezt talán bizonyítja az, hogy a papírtábla a festményhez képest fejjel lefelé fordított, továbbá, hogy a kép adatait tartalmazó címkét épp a pamlag rajzára ragasztották rá (a festménynek megfelelő irányban). Vagyis, az enteriőrterv hordozópapírjával erősítették meg az olajkép kartonját. A tulajdonossal együtt úgy határoztunk, hogy megmentjük a terveket.
Első lépésben a papírtáblával együtt leválasztottam a rajzokat a festmény hátuljáról. A nem csupán porral és sárral, de enyvvel is rendkívül szennyezett rajzokat először szárazon tisztítottam, majd ezután következett a vizes mosás.
https://www.facebook.com/papagenoarts/videos/1018938374972764/
A rajzokat felületaktív anyaggal („mosószer”) kevert langyos vízben áztattam, mostam. Az említett anyag ugyanis fokozza a vizes tisztítás hatékonyságát, mert segítségével a víz könnyebben jut be a papírrostok közé, és megköti a piszokrészecskéket is.
A mosás során a rajzokat leválasztottam a kartonról. A papír felületét a víz alatt óvatosan puha ecsettel dörzsöltem, elősegítve a fellazult szennyeződés leválását.
https://www.facebook.com/papagenoarts/videos/665911443858070/
A mosószeres mosást követően a lapokat addig öblítettem, amíg a víz tiszta maradt. Az vizes tisztítás után az enyhén nedves lapokat lenehezítettem, préseltem. Száradás után kiderült, hogy a vizes mosás sem hozott tökéletes eredményt, mert a szennyeződéseket nem sikerült maradéktalanul eltávolítani. Ennek ellenére a lapok állapota jelentősen javult, a rajzok részletei, így pl. a bútorok apró díszítései is jól láthatók. A munka utolsó fázisában a szakadásokat, az apró hiányokat japánpapírral javítottam, pótoltam, majd minden egyes lapnak palliumot (védőborítót) készítettem savmentes papírból. Végül az összes rajzot savmentes borítékba helyeztem.
Miután az enteriőrrajzok restaurálását befejeztem, megkezdtem az olajfestmény papírhordozójának előkészítését. A felületi töréseket óvatosan összeillesztettem és a hátsó oldalról erős, vastag japánpapírral megerősítettem. Ezután következett a hiányok pótlása. A festménynek mind a négy sarka kisebb-nagyobb mértékben hiányzott. A kép ugyanis nem volt keretben, így a tábla szélei, a sarkok sérültek a legkönnyebben, ha pakolták vagy szállították a tárgyat. A pótláshoz az eredetivel azonos vastagságú savmentes kartont használtam. Mind az eredeti, mind az új papírt elvékonyítottam, és azokat egymásra csúsztatva kialakítottam a hiányzó sarkokat.
További izgalmas fotók ide kattintva
A pótlásokat lenehezítettem, majd száradás után a festmény teljes hátsó felületét még egy réteg savmentes kartonnal megerősítettem. Miután a kasírozással végeztem, a Budai Várról készült olajképet átadtam a festőrestaurátoroknak.
