Kislányként karatebajnoknak indult, később az alt szólamban énekelt a gyerekkórusban, és titokban arról álmodozott, hogy egy nap Carmenként állhat majd színpadra. Aztán, immár szopránként, díjazottja lett Plácido Domingo híres Operalia versenyének, és ezzel a világ operaszerető közönsége azonnal megtanulta a nevét. Ma Olga Peretyatko az egyik legkeresettebb énekesnő: rendszeres vendége a vezető operaházaknak és koncerttermeknek, nálunk olasz bel canto, illetve romantikus francia és orosz áriákból összeállított műsorral mutatkozik be.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
Két szenvedélyes, magával ragadó, nagyszerű orosz szoprán: Anna Nyetrebko és Olga Peretyatko. A párhuzam kézenfekvő, Peretyatko azonban következetesen elhárítja az összehasonlítást. „Mindkettőnknek sötét a haja, és mind a ketten Oroszországból származunk!” – mondja, ha felteszik neki a kérdést. Mindemellett tagadhatatlan, hogy csodálja nála kilenc évvel idősebb honfitársnőjét. Amikor például észrevette egy salzburgi étteremben, lelkes hangú posztban tette közzé az élményt a Twitteren.
Az összetéveszthetetlenül egyéni hangjáról és erőteljes színpadi jelenlétéről közismert Peretyatkóról ma senki sem gondolná, hogy valaha is bármi másnak készülhetett, mint énekesnőnek. Pedig a Leningrádban született kislány a litván határ közelében, egy atomerőmű árnyékában nevelkedvén,
gyerekkorában karatebajnokként keltett rémülettel vegyes csodálatot a fiúkban.
Tizenöt évesen azonban visszaköltözött addigra már ismét Szentpétervár néven emlegetett szülővárosába, a Mariinszkij Színház kórusának bariton szólamát erősítő édesapjához, és ezzel életében a harcművészetek helyett a zene vette át a főszerepet. A hirtelen félbeszakadt sportkarrier miatt rövidesen nyolcvanöt kilóra hízott, így aztán olyan mély hangfekvést produkált, hogy a Mariinszkij Színház gyerekkórusában az altok közé tették be. „Sokkal nagyobb volt a hangom, mint a legtöbb kezdőé” – emlékezett vissza a kezdetekre.
Mindenki azt hitte, mezzoszoprán vagyok. Arról álmodoztam, hogy Carment fogok énekelni!
Szerencsére amint profi tanárhoz került, kiderült, hogy mezzo hangfekvésről szó sincs: huszonkét évesen, első nyilvános hangversenyén már Saint-Saëns szopránokat próbára tevő dalát, A csalogányt adta elő.
Ez a madár azóta is végigkíséri pályáját: nagy sikerrel énekelte Stravinsky operája, A csalogány címszerepét a darab 2009-es, torontói produkciójában, és második CD-jének, az Arabesque-nek is egy ilyen című dalt választott záró számául, a 19. század első felében élt orosz komponistától, Alekszandr Aljabjevtől.
Nem csoda, hogy a mélyebb regiszterekben sötét színezetű, a nagy magasságokban fényesen csengő hangja miatt őt is szívesen emlegetik „csalogány” néven.
Miután a kezdő énekesnőt felvették a berlini Hanns Eisler Zeneművészeti Főiskolára, kemény időszak következett: a diáklány főként tésztán és krumplin élt, és hogy a kiadásait fedezni tudja, alkalmaként harminc euróért kórházi hangversenyeken lépett fel. Viszont egy grazi énekversenyen alkalma nyílt találkozni szakmai bálványával, Joan Sutherlanddel, akitől hasznos tanácsokat kapott.
Vagy két percig beszélgettünk a koloratúraéneklésről. Azt mondta: ne vidd túlzásba a díszítéseket! Gondold át, mit énekelsz, és milyen érzések rejtőznek benne! Azóta is ez a hitvallásom.
Ugyancsak Sutherland biztatására vetette bele magát a nyelvtanulásba. „Jól kell énekelned, vigyáznod kell a külsődre, és minden nyelven beszélned kell!” – fogalmaz nevetve Peretyatko, aki az egyetemi hirdetőtáblára kitett üzenetben ajánlotta fel diáktársainak, hogy oroszra tanítja őket, ha cserébe hajlandók a saját anyanyelvükön beszélgetni vele. Szorgalmának köszönhetően ma az orosz mellett németül, angolul és olaszul egyaránt jól beszél, énekel és posztol a közösségi oldalakon.
Az énekesnő a hamburgi operában kapott szerződést, majd miután 2007-ben másodikként végzett az Operalián, elhalmozták feladatokkal: énekelt Rossinit és Stravinskyt, Mozartot Salzburgban, Verdit Bécsben, Rimszkij-Korszakovot a Scalában, Bellinit a Metropolitanben.
„Azok voltak a gondtalan idők! Megállás nélkül énekeltem! Ma már több nyugalomra és pihenésre van szükségem” – nyilatkozta egy interjúban. Ám Peretyatkóért – aki egy ideig Peretyatko-Mariotti néven lépett fel, mígnem az idén nyáron hivatalosan bejelentette, hogy elválik olasz karmester férjétől, Michele Mariottitól – továbbra is versengenek az operaházak és a koncertszervezők, ő pedig látható örömmel váltogatja a szerzőket és a műfajokat.
Ezt a sokoldalúságát mutatja meg a magyar közönségnek is Mozart, Rossini, Bellini, Donizetti, Verdi és Gounod műveiből összeállított estjén, ahol a Magyar Állami Operaház Zenekara kíséri, Michelangelo Mazza vezényletével.
