Színes programkínálata mellett a Cziffra Fesztivál lehetőséget teremt arra is, hogy közelebb kerüljünk ahhoz a többszáz éves városi zenei hagyományhoz, amely a világon egyedülálló módon, csak Magyarországon lelhető fel, még ha mára már veszített is fényéből az általános zenei ízlés és a szórakozási igények megváltozása miatt. A fesztiválon a magyar nóta újraéledésének egy esti koncert és egy különleges prímás-workshop keretein belül lehetünk részesei, ahol e generációkon át hagyományozódó stílus legkiválóbb képviselőit hallgathatjuk, köztük a klasszikus és jazz zenei versenyeken is díjakat nyert, Junior Prima díjas Sárközi Lajost, aki különösen nagy szerepet vállal a magyar nóta újbóli felvirágoztatásában. Vele beszélgettünk a nem mindennapi esemény kapcsán.
– Hogyan találkozhatunk veled a Cziffra Fesztivál keretében?
– Lesz egy Bárest, ahol már negyedik éve állandó vendégként lépünk fel a zenekarommal. Ez különösen szorosan kapcsolódik Cziffra Györgyhöz, hiszen köztudottan ő is sokáig játszott lokálokban és éttermekben abban az időszakban, amikor még nem igazán ismerték el a művészetét és tudását. Mivel máshol nem kapott lehetőséget, tulajdonképpen rákényszerült arra, hogy az éjszakai bárokban mulattassa a közönséget, hiszen csak így tudta fenntartani magát. Érdekes, hogy egyébként egy ilyen helyen ismerte meg a feleségét is.
Ezen az esten megpróbáljuk visszahozni azt a hangulatot, megeleveníteni azt a nyüzsgő éjszakai életet, ami akkoriban jellemző volt. A legszebb számomra ebben az időszakban, hogy mindenütt élő zenét hallhattunk. A különböző vendéglátóhelyeken minimum egy zongorista, ha nem is egy teljes zenekar játszott.
– Koncertszerűen elevenítitek fel ezt a kultúrát, vagy kötetlen hangulatot szeretnétek előidézni?
– Kétféleképpen fogjuk bemutatni ezt a zenei világot: először előadásszerűen muzsikálunk, aztán a vendégeknek lehetőségük lesz arra is, hogy felálljanak az asztaltól és táncoljanak ezekre a slágerekre. Úgy gondolom, hogy különleges, nosztalgikus atmoszférát fogunk teremteni.
– Miért fontos neked, hogy életben maradjon ez a városi zenei kultúra?
– Az egész családom zenész, így személyesen érintettnek érzem magam abban, hogy ne felejtődjön el ez a hagyomány. Sajnos a magyar nóta és az éttermi zene kezdi elveszíteni a fényét, és nekem gyerekkorom óta szívügyem, hogy ezt a folyamatot valamiképp vissza tudjam fordítani. A Cziffra Fesztiváltól ebben segítséget is kapunk, hiszen a program révén ismét lehetőségünk adódik, hogy felkeltsük az emberek érdeklődését, és a zene által beférkőzzünk a szívükbe is. Az igényességnek természetesen ebben a stílusban is nagy szerepe van.
– Ma milyen pozitív oldalait tudja megmutatni ez az évszázados hagyomány illetve szórakozási forma?
– Ennek a régi világnak a jó tulajdonságai most is érvényesek, nem is tudna veszíteni az erejéből, de sajnos ebbe a közegbe is beszivárgott egyfajta értékromlás.
A cél így még erőteljesebben az, hogy a zene minőségi elemeit hozzuk vissza és az emberek zene iránti szeretetét ismét felébresszük.
– Minden este a Százéves Étteremben játszol?
– Ha Budapesten vagyok, akkor igen, de szerencsére a világ legkülönbözőbb pontjain muzsikálok. Épp most érkeztem haza Lengyelországból egy újévi turnéról, ahol a Poznańi Szimfonikusok vendége voltam a zenekarommal, legközelebb pedig Japánban játszunk. Büszke vagyok, hogy együtt muzsikálhatok az öcsémmel, aki nagybőgőzik és az édesapámmal is, aki prímásként szokott besegíteni.
Csak zenéléssel foglalkozunk, nincsen második állásunk, éppen úgy, mint akkoriban, amikor fénykorát élte az általunk képviselt zenei kultúra. Sajnos már évtizedekkel ezelőtt elindult egy folyamat, amelyben a média olyan együtteseket is elkezdett népszerűsíteni, akik jóval alacsonyabb színvonalon próbálták képviselni ezt a stílust, így sok minőségi kárt szenvedett ez a zene. A nem zeneértő közönséget általában nem lehet hibáztatni amiatt, hogy ezeket a rossz produkciókat is elfogadták és megszerették, hiszen sokan csak a médiából tájékozódnak és bíznak abban, amit onnan kapnak. Így a köztudatban lassan kialakult egy ellenérzés is ezzel a zenével kapcsolatban. Nagy felelősség van tehát rajtunk, de örülök, hogy mindig megbizonyosodom arról, az igazi szépségnek és értéknek mindig is lesznek követői.
– A fesztiválon prímásoknak fogsz mesterkurzust tartani. Mit szeretnél elérni?
– Szeretném, ha át tudnánk adni a zenészeknek azt a pluszt, amitől igazán kedvet kapnak ehhez a muzsikához. Azt hiszem, én vagyok az utolsó, illetve legfiatalabb zenész, aki továbbviszi ezt a hagyományt, de a zene szempontjából nagyon fontos lenne az utánpótlás nevelése, ami egyébként az elsődleges célom.
A legnagyobb művészeket is elkápráztatja ez a muzsika. Nagyon jó élmény volt számomra, hogy a Berlini Filharmonikusok, amikor Budapesten jártak, egy egész hétre lefoglalták az éttermet, ahol játszom, és minden nap ott hallgatták a zenét. Ez egy egyedülálló dolog, aminek a velejét, úgy érzem, igazán csak a magyar zenészek tudják megfogni, de legalábbis azok, akik értik a nyelvünket.
A technikai részeket bárki meg tudja tanulni, de szívből leginkább akkor lehet megszólaltatni ezeket a dallamokat, ha át tudod élni a szöveg minden apró részletét.
Emiatt én megpróbálom a lehető legjobban lefordítani a workshop külföldi résztvevőinek is a nótákat, hogy a bennük rejlő érzésekhez ők is közelebb kerülhessenek.
